Tendenciák az ipari ellátási láncokban - 2025

A túlélésre játszunk?!

Szerzői nyilatkozat: 

Ezt a cikket nem mesterséges intelligencia írta és így feltűnik benne több évtizednyi szubjektum és lényeglátás. Nem csak a saját tapasztalatom, hanem a legkülönbözőbb területű ipari cég beszerzési és logisztikai vezetőjének véleménye. Köszönöm nekik, hogy időt szántak a téma átbeszélésére. 

Az írás szigorúan ipari megközelítésű és szükségszerű általánosításokat tartalmaz. Ugyanis ebben az időszakban is vannak növekvő ágazatok, ahol a bővülés menedzselése, új beszállítók keresése és rendszerbe integrálása a beszerzés-logisztika feladata. Továbbá vannak olyan kiválóan vezetett cégek, akik esetleg egy csökkenő piacon is tudnak növekedni. Nincs egy kaptafa.

Örömmel veszem a véleményeket.

Szakolczai József – INTEGRÁCIÓ Ipari ellátási láncok képzési specialistája

Tartalomjegyzék azoknak, akik nem fogják végigolvasni ezt a néhány oldalt:

• Megszoktuk a korlátlan növekedést és a mostani darabszámok jelentik a realitást?
• Európa múzeummá válik: a versenyképesség az ipari ellátási lánc szemüvegén keresztül
• Árak-kapacitások, átfutási idők (bonyolult a helyzet)
• Tüskék a rendszerben – nehéz gazdaságosan kiszolgálni a hirtelen igényeket
• Nem a vevő a király! És 2025 nyeresége sem az eladott darabszámok növekedéséből áll össze.
• A cashflow mindenek felett. 
• Mindent visz: Automatizáció, mesterséges intelligencia, IoT…
• Megtakarítások a beszerzési árakban – minden áron
• Beszállítói bázis földrajzi diverzifikálása – eltérő stratégiák
• Csökkenő mennyiségek - Bizonytalan darabszámok – Rövidülő megállapodások
• Elbocsátások és szakemberhiány egyszerre

2024 – nem jött be a várakozás

Tavaly ilyenkor általános ipari konszenzus volt, hogy gyengébb első fél után 2024 őszén erős felpattanás következik. Erre a várt felpattanásra elég sokan rá is terveztek készletekkel, lekötött kapacitásokkal. Ez a várakozás nem jött be, sőt a legtöbb ipari szegmensben a második félév még gyengébbre sikerült, mint az első.

Ki emlékszik már a 2021-22-es folyton növekvő vevői igényekre, az ellátási hiányokra és az elszabaduló nyersanyag árakra? Nekem úgy tűnik, hogy tulajdonosként és cégek első számú vezetőiként megszoktuk a 2021-23-as korlátlan növekedés hurráoptimizmusát és valamiért el sem tudtuk hinni, hogy a piacokon visszaesés is történhet.

Ráadásul a legtöbb ipari cég jelentős kapacitásbővítő beruházásokat hajtott végre. Új termelő sorok, új gépek, felduzzasztott létszám, külföldi raktárosok…

Megszoktuk a növekedést? 2024 őszén egy hegesztett szerkezeteket gyártó cég vevői megrendelési állományát elemeztük, keresve a meglévő logisztikai problémák gyökerét. Néztük a darabszámokat cikkszámonként, termékcsoportonként összesítve, vevőnként… Láttuk a markáns csökkenést 2023-hoz képest és láttuk, hogy a vevőkiszolgálási pontosság tovább romlott a 20-30%-kal kisebb mennyiségek ellenére. Hirtelen ötlettől vezérelve megkértem az informatikus kollégát, hogy húzza le a rendszerből az adatokat 2016-tól kezdődően is. A grafikonok csodaszépen mutatták, hogy a 2024-es igények nagyjából a 2016-2019 átlagszámaihoz hasonlítanak.

Lehet, hogy a 2021-23 közti időszak dinamikusan növekvő darabszámai sokakat megtréfáltak? És a valós, hosszú távú igények valahol a mostani számok környékén vannak? (Már ahol persze össze lehet vetni a régi adatokkal a mostaniakat.)

Globális kitekintés - 2025

Bármely ipari cég ellátási lánca csak globálisan értelmezhető, azaz mindenképp rá kell nézni a globális játszótérre. Nem célom a makrogazdasági elemzők kenyerét elvenni, csak néhány számunkra izgalmas hatást említek meg, szigorúan a teljesség igénye nélkül. 

Európa a világban

Részlet a Dragi-jelentésből: „A középkorban Velence volt az akkori világgazdaság leggazdagabb városállama, korszerű gazdasági és politikai intézményrendszerrel. Ahelyett, hogy a régmúlthoz hasonlóan kereskedelmi útvonalakat és a gazdasági növekedést előmozdító intézményeket tartanának fent, kis túlzással a velenceiek ma már csak pizzát és fagylaltot készítenek, illetve színes üvegeket fújnak a turisták számára. Mára Velence gazdasági erőközpontból múzeummá vált.”

Európa versenyhátránya ipari nézőpontból két tényezőben markáns: energiaköltségek és munkabér. 

Energiaköltség: Adva van egy forgácsolócég, amelynek komoly hőkezelő kapacitása is van. Ennek ellenére a nagy darabszámban gyártott tengelyeket kiszállítják Törökországba, ahol cementálják és edzik őket. Így a teljes megtakarítás a saját felületkezelési árnak kb. 30%-a. 

Az európai autóipar nehéz helyzetéről végtelen mennyiségű cikkben lehet tájékozódni, így ezzel nem is untatom nyájas olvasóimat. Nem tisztem megítélni, hogy az autóipar elektromos átállásának céldátuma (2035) reális-e, de mivel az európai energiamix döntően nem megújuló energiákra épül, így ez a felállás számomra inkább öngólnak tűnik. (Ebben egyetért velem a BMW vezérigazgatója is ☺… ) 

Ami viszont vállalati szinten is érdekes, hogy német és más nyugat-európiai autóipari beszállítók ajánlatadóként megjelentek nem autóipari piacokon is. Ráadásul elég nagy aktivitással, azaz komolyan keresik a kapcsolatot a potenciális magyar vevőkkel. Az a német cég kopogtat a magyar gyártónál, akik két éve még kijelentette, hogy Magyarországra ők nem kívánnak szállítani.

A világgazdaság széttöredezése reális forgatókönyv. Nem tudni, hogy 2025 mit hoz a Kína-USA-EU-India-BRICS … felállású globális térben. Nem hiszem, hogy Európa számára ez a szekértábor logika előnyös lenne, és az sem valószínű, hogy a védővámok jelentik a megoldást bajainkra. Ami viszont vállalati szinten is érdekes, hogy a nemzetközi kockázatokat minden cég másként ítéli meg, és ez meglátszik a beszerzési stratégiák sokszínűségében is. Például teljesen eltérő a hozzáállásokat lehet tapasztalni az ázsiai beszerzési forrásokról való gondolkodásban. (Lásd később.)

Magyarország akár nyertesen is kijöhet ezekből a kiszámíthatatlan folyamatokból, hiszen több cégnél most is aktív gyártás áttelepítés zajlik Nyugat-Európából.

Magyarország egy kedvező döntés: Egy elektronikai cég SCM igazgatója szerint a magyar termelési költségek kb. 50%-kal vannak a német szint alatt. Esetükben Magyarország versenyképességét nemcsak a munkaerő költségek jelentik, de az üzleti környezet sokkal rugalmasabb, ráadásul a logisztikai környezet is megfelel a német elvárásoknak. 

Elszánt környezetvédőként nem tudok szó nélkül elmenni az ESG mellett. Tényleg biciklivel járok szinte mindenhova, de az ESG-vel kapcsolatban még nincsenek jó érzéseim. Ez idáig a vállalati gyakorlatban néhány látványos beruházáson kívül, csupán a papírmunkát láttam, valamit annak a mosdatását, hogy az alumínium öntvényeket miért repülővel szállítjuk Indiából… Persze közben megy a PR ezerrel…. 

Beszerzési – logisztikai helyzet 2025

Végre rátérhetünk a minket még jobban érdeklő vállalati szintre.

Árak és kapacitások

A legtöbb ipari termékkör esetében nem beszélhetünk hiányról. Az árak általában alacsony szinten stabilizálódtak, a beszállítók ritkábban kopogtatnak áremelési kérésekkel. Ez alól talán az európai beszállítók jelentenek kivételt, akiknek a költségstruktúrája nagyon feszített. Figyelem! Általános tapasztalat, hogy a piaci átlagnál jelentősebb áremelést kérő beszállítók bajban vannak… Érdemes erre odafigyelni.

Tipikus, hogy több termékkör esetén a beszállítók elkezdték csökkenteni kapacitásaikat, vagy elhalasztani a már megkezdett beruházásokat is. A kedvezőtlen piaci körülmények miatt csúsznak az új termék bevezetések, fejfájást és komoly pénzügyi károkat okozva ezzel a teljes beszállítói láncnak. A kapacitás csökkentés főként az európai cégekre jellemző, de elektronikai területen néhány ázsiai gyártó is így próbálja stabilizálni az árakat. Számomra mindig kérdés, hogy ezek a leállított kapacitások visszaépíthetők-e egy fellendülés esetén…

Az átfutási idők

E tekintetben mindig mértékadó az elektronikai cégek helyzete, ahol a chiphiány alatt simán előfordultak kétéves leadtime-ok is. Most ott is normalizálódott a helyzet, és felére, sőt negyedére csökkentek a szállítási határidők.

Új logisztikai lehetőségek a megtakarításra: Az elektronikai alkatrészek könnyűek és méretükhöz képest drágák. Emiatt általában ezek a termékek repülővel érkeznek Európába a Távol-Keletről. Egyik partnerünk a leadtime-ok általános csökkenése és a kínálat növekedése miatt sikeresen tért át a hajón való szállításra, jelentős megtakarításokat elérve ezzel. Kulcstényező, hogy a beszállítóknál nemcsak az árak miatt kell ütni a vasat, hanem az átfutási idők miatt is.

Credit menedzsment – hitelek, árukihelyezések

Több piacon van a vevőnek egy hitelkerete, ameddig a beszállító hitelez számára. Az elmúlt hónapokban elkezdődött ezen keretek radikális szűkítése, azaz a kockázatok beárazása. Egyik bérgyártó partnerünk szerint kritikussá vált a német vevőinek pénzügyi helyzete, így a magyar cég beszállítóként sokkal óvatosabb vevői hitelezésekkel.

Tüskék a rendszerben

A váratlan igények: Adva van egy autóipari beszállító, amelynek vevője 2024-ben harmadára csökkentette az átlagos heti darabszámokat. Az általa adott átvételi garanciák ellenére nem vette át a megrendelt termékeket, a témában megküldött levelekre rá se füttyentett… Aztán december 16-án, amikor a beszállítónál a termelés már leállt, és mindenki leltározott, akkor jött az igény két raklapnyi árura, mégpedig pénteki (december 20-i) kiszállítással. És az autóipar, amely azért mindig a jobban kiszámítható üzletágak közt van.

A legtöbb cég logisztikai csapatának rémálmai közé tartoznak a hirtelen mennyiségi csökkenések és növekedések. Nincs az az ipari ellátási lánc, amely gazdaságosan képes menedzselni a hirtelen sokszorosára növekedő igényeket. És a hangsúly a gazdaságosan szón van.

„Csak az a megrendelés, amit a vevő már el is vitt. A többi csak tájékoztatás…” A forecast-ok némely iparágban gyakorlatilag megszűntek. Sokan panaszkodnak az egyre hektikusabbá váló vevői igényekről és én is láttam olyan világmárkától érkező vevői előrejelzést, amelyben három hónap után csak kérdőjelek voltak. Megértem őket is… Óriási a bizonytalanság a kereslet várható alakulásában és a múltbeli adatok egyre kevésbé használhatók támpontként a tervezésben. Megyünk a projektbeszerzés irányába?

Nem a vevőtől jön a nyereség!

A stagnáló megrendelések, a vevői árnyomás minden céget rákényszerít a belső optimalizációra. 2025-ben a nyereség sokkal inkább a beszerzési megtakarításokból, a logisztikai és termelési folyamatok újragondolásából keletkezik.

Nem a vevő a király! – a készletcsökkentés hatása

Mindenki rettenetesen figyel a készletekre. Sokszor a vevőkiszolgálás is másodlagos, azaz sok beszállító lemond bizonyos bevételekről, csak azért, hogy a rendelkezésre álló készpénz állományát ne kockáztassa. 2025-ben a cashflow kiemelten napirenden lesz.

Érdekes lesz a stratégiai viszonyulás, hiszen biztos lesznek olyan piaci szereplők, akik viszont a rugalmasságukat tekintik versenyelőnynek. Nyilván meg is kérik a gyorsaság árát. 

Mindent visz: Automatizáció, mesterséges intelligencia, IoT…

Jelentős beruházások történnek az ipari logisztikában. Én két területre osztom a változást, amely persze a végén csak összekapcsolódik.

Fizikai logisztika automatizációja

Sorra épülnek az automata raktárak, a termelést már önvezető kiskocsik szolgálják ki, sőt már a humanoid robotok is megjennek az iparban. (Inkább itt próbáljuk ki őket először, mint fodrászként…legalábbis szerintem) Egyik partnerünk szerint a teljesen automata raktáruk kb. 2,5 év alatt megtérül.

Beszerzési-logisztikai folyamatok automatizációja

Nem sokat kell várnunk arra, hogy a teljes ipari termeléstervezés AI által történjen. Optimalizálni, szélsőértéket számítani, anyaghiányokra rávilágítani… ez nagyon megy a mesterséges intelligenciának. 

Sok digitalizációs project fut a stratégiai beszerzés háza táján is, amelynek fő célja az adminisztrációs terhek csökkentése. Komoly adatbázisokat lehet gyorsan elemezni, nem gond az ezres nagyságrendű cikkszám kezelése, a kockázatos beszállítók kiszűrése… Azaz a stratégia beszerzők végre tudnak a lényegre fókuszálni: „Hol vannak a megtakarítások?” 

Én egy dologtól tartok csupán: Az automatizáció kapcsán nem vesztjük el a legnagyobb kincsünket, mégpedig a kapcsolatokat? Vevői kapcsolattartóként tudtuk, hogy a vevőnél kit kellett felhívni, ha csúsztunk az egyik kiszállítással. Beszerzőként el tudtunk intézni egy beemelést, mert a múltkor mi segítettünk a beszállítónak elrendezni egy minőségi problémát.

Most majd írhatunk levelet a support@.com címre és egy MI program válaszolja meg a kérésünket? Vagy nem lesz igény az egyedi kérésekre, ez csak egy magyar jelenség? Nem lesznek hiányok, csúszások, törlések és beemelések? Teljesen egyértelmű, hogy a napi szintű vevői-beszállító kapcsolattartás átalakul.

Kihívások a stratégiai beszerzésben

Megtakarítások – minden áron

Ebben a nehéz helyzetben a beszerzési megtakarításoknak nagy jelentősége van, hiszen egy csökkenő piacon ez a nyereségtermelés egyik utolsó bástyája. Az elmúlt évek jó üzletmenete mellett sok megtakarítási lehetőség maradt kihasználatlanul.

Feléből mennyit? Egy kapcsolókat gyártó cégnél hosszú évek óta tervben volt egy jelentős holland stancoló-galvanizáló beszállító kiváltása, de a beszállítóváltási folyamat a menedzsment ellenállásán mindig megbukott. Az ügyvezető 2024 júliusában azonban végre rábólintott, de ehhez az is kellett, hogy eléje kerüljenek az első féléves számok és lássa a cég eredményességének drámai romlását. Az új bolgár beszállító 40%-kal kedvezőbb ára kb. 120.000 euró megtakarítás jelent majd 2025-ben.

A legtöbb cég még időben van a hasonlóan nehéz beszerzési döntések meghozatalához. Szerintem minden stratégiai beszerző örülne neki, ha nem gazdasági kényszer alatt, kapkodva kellene beszállítóváltási folyamatokat végig vinni.

Lehajolunk az apróért is? Komoly forgácsoló kapacitással is rendelkező gépgyártónál a termeléshez felhasznált olajok jelentik az egyik legnagyobb indirekt beszerzési tételt. A covid óta egy külső szolgáltató biztosította a kenőolaj kezelést, a termelés általános megelégedésére. Az indirekt beszerzés számításai szerint saját munkavállalókkal kb. 15-20 millió Ft megtakarítást lehetne elérni. Jelen pillanatban is megy még a vita, hogy ennyiért megéri-e „lehajolni”.

A beszállítói bázis földrajzi diverzifikálása

Megosztó téma. Tipikusan három alapkoncepció fedezhető fel.

1. Mindent Európából (és az USA-ból)

Főként az amerikai hátterű cégek törekvése, hogy csökkentsék az ázsiai beszállítóktól való függést. Ez eddig egyértelmű… Viszont néhány koreai és japán tulajdonú cég is komoly lépéseket tett és tesz az európai lokalizáció irányába. Tudnak valamit, amit mi nem?

2. Irány India!

Sok energiaintenzív terméknél (öntvények, műanyag granulátumok, kovácsdarabok….) egyértelmű, hogy az európai beszállítók leváltásra kerülnek. Ennek persze egyenes következménye, hogy a régebben hatalmas presztízsű európai cégek kerülnek csődközeli helyzetbe, vagy egyenesen csődbe. (Kerékpáros érintettségem okán engem például sokkolt az osztrák KTM csődje.)

Egyébként az alcímben megjelölt India tényleg az új sztár. Indiával persze már eddig sokszor találkozhattunk szoftver, SSC és egyéb ügyekben, de most határozottan feléjük fordult az ipar érdeklődése. Különösen az öntvényes beszerzők látnak új megtakarítási potenciált az itteni beszerzésekben.

Persze az Távol-keleti beszerzéseket pillanatnyilag támogatja az alacsony logisztikai költség is, azaz relatív olcsók a konténerárak. Pillanatnyilag…

3. A multisourcing

Egyre gyakoribb az a stratégiai döntés, hogy a globális bizonytalanságot több beszállítóval fedik le. Még a legdrágább szerszámos, azaz komoly beruházást igénylő terméknél is megjelennek a másodlagos beszállítók. Tipikusan az Ázsia+1 koncepció a legelterjedtebb. Persze ez a megoldás nem teszi olcsóbbá az adott terméket. (És a logisztikusok külön örülnek annak, hogy egy terméknek két beszállítója van…)

Csökkenő mennyiségek - Bizonytalan darabszámok – Rövid távú megállapodások

A beszerzett darabszámok csökkenése általános jelenség. Mindig kérdés, hogy egy ilyen üzleti helyzetben miként alakulnak az árak, azaz mennyire tudja a stratégiai beszerző az erőpozícióját érvényesíteni. Vagy a beszállító a csökkenő darabszámok miatt képes lesz áremelést elfogadtatni a vevővel?

Egyre kevesebben látnak pontos mennyiségeket erre az évre. Lehet, hogy a tavalyinak a fele fogy majd, de akár a duplája is elképzelhető….Valószínűleg egyre több termékkör esetén jelenik meg a visszatérítéses megállapodások valamilyen formája, azaz csak akkor kap kedvezményt a vevő, ha ténylegesen el is vitte a mennyiséget. Érdemes erre hangsúlyt helyezni, hiszen a bizonytalan mennyiségek problémájának korrekt kezelése a stratégia beszerzés érdeke is.

Tapasztalatom szerint folyamatosan csökken a megállapodások időtartama, azaz egyre kevesebben akarnak hosszútávú ár és mennyiségi garanciákat tartalmazó szerződéseket aláírni. Van olyan műanyagos cég, akik a PA 6.6-ot heti áron veszi, sőt acéltermékek esetén kialakultak napi árazások is. A beszállítók folyamatosan tanulják a dinamikus árazási modellt, és lesik el a trükköket a légitársaságoktól és hotelektől. A beszerzői óvatosság a csökkenő árak mellett különösen érthető. Izgalmas lesz, ha esetleg fordul a trend… és elkezdenek az árak szignifikánsan növekedni.

Csődhelyzetek kezelése

Európában szaporodnak az ipari csődök, mégpedig főként az ázsiai versenynek kitett, energiaintenzív szegmensekben. Egy-egy nem várt beszállítói csőd kegyetlen stresszes helyzet egy stratégia beszerző, de az egész ellátási lánc számára is. Persze ezeket a csődöket jó lenne előre látni, de nem mindig lehet.

Francia helyett japán acélbeszállító: Egyik nagy japán autóipari cég jelentős erőfeszítéseket tett az európai lokalizációba, és például egy francia céget is felfejlesztett annyira, hogy az komoly alapanyag beszállítóvá vált. Aztán 2024-ben ez a beszállító csődbe ment. Sok híroldal is felkapta, ahogy a munkások autógumikat égettek a gyár udvarán. Most újra japánból érkezik az acél. (Számomra rejtély, hogy ott miként lehet olcsóbban gyártani…)

HR kérdések

Ezt az érdekes témakört a végére hagytam, mert ez mindenkit érint, és így talán többen végig rágják magukat a teljes cikken. 

A lényeg: a legtöbb ipari cégnél csökken a munkavállalói létszám. A csökkenés oka kettős, mégpedig a piaci visszaesés, illetve az automatizáció. Általános, hogy a kilépő kollégákat nem pótolják, de néhol már az elbocsátások aktív szakaszba léptek, azaz elküldenek kollégákat. Igaz ez a szellemi és fizikai állományra egyaránt. Az elbocsátási hullám általános bizonytalanságot szül a szervezetekben, és komoly vezetői feladat ilyenkor stabilitást és jövő képet adni a beszerzési-logisztikai csapatnak.

Persze, ha vezetői oldalról nézzük ugyanazt a jelenséget, akkor a növekvő munkaerő kínálat segíti a jó csapatok kialakítását egy-egy adott régióban. Szó szerinti vélemény egy autóipari cég logisztikai igazgatójától: „A targoncások most már nem állítanak kényszerhelyzet elé, hogyha sokat kell dolgozni, akkor elmennek. Máshol sincs rájuk szükség.”

Ráadásul az új logisztikai rendszerek üzemeltetéséhez már nem targoncásokra lesz szükség, hanem informatikusokra. Olyan IT szakemberekre, akik értenek a beszerzés-logisztika nyelvén is. Belőlük viszonyt hiány van…

Összegzés

Az ipari ellátási láncok egyre összetettebbé válnak…és ebben a környezetben bizony a gyors döntések jelentősége nő. A legtöbbször nincs idő a „boldog békeévekben” jól működő folyamatok „lefuttatására”, mert a piac gyorsan elszalad mellettünk.

„Még a jó döntés is rossz döntés, ha túl későn hozzák meg.” Lee Iacocca