Miért nem az egységár dönti el a villamosenergia-költséget?
Egyre több ipari vállalat ismeri fel, hogy az energia-beszerzésben ma már nem feltétlenül a legalacsonyabb egységár jelenti a legjobb üzleti döntést.
Képzelt beszélgetés egy ipari vállalatnál.
Beszerzési vezető: – Kaptunk egy ajánlatot. Öt centtel alacsonyabb az egységár a következő évre. Tudnak ennél jobb árat adni?
Jelenlegi energiakereskedő: – Mielőtt az árról beszélünk, hadd kérdezzek valamit. Gondolkodtak már energiatárolóban?
Beszerzési vezető: – Mi köze ennek az ajánlati árhoz?
Energiakereskedő: – Több, mint elsőre gondolná…
Sok vállalat ma is úgy tekint a villamos energiára, mint bármely más beszerzett termékre: ajánlatokat kér, összehasonlítja az egységárakat, majd kiválasztja a legkedvezőbb ajánlatot. Ez a szemlélet néhány éve még elegendő volt. Ma azonban könnyen előfordulhat, hogy az alacsonyabb egységár mellett végül magasabb lesz a teljes villamosenergia-költség.
Nem az árat kell optimalizálni, hanem a költséget
Nem csupán az árszint emelkedett meg, hanem átalakult az energiamix, új beszerzési konstrukciók jelentek meg, egyre több vállalat termel saját villamos energiát, és megjelentek az ipari energiatárolók is. A legnagyobb változást azonban a napon belüli árak szélsőséges ingadozása hozta.
A napelemes termelés gyors növekedése miatt ma már nem ritka, hogy napközben – különösen tavasszal és nyáron – a villamos energia tőzsdei ára nullára vagy akár negatív tartományba csökken, míg az esti órákban ugyanaz az energia többszörösébe kerül.
A végső energiaköltséget már nem kizárólag az egységár határozza meg. Ugyanolyan fontos szerepet kap a fogyasztás időbeli alakulása, a saját energiatermelés, az energiatárolás és ezek összehangolt optimalizálása. Egy jól felépített energiabeszerzési stratégia ma már nagyobb megtakarítást eredményezhet, mint egy néhány centes árengedmény.
Az energiatárolás valóban csodaszer?
Az akkumulátoros energiatárolók (BESS – Battery Energy Storage System) új lehetőséget nyitottak az ipari energiagazdálkodásban. Az indexált árazású villamosenergia-beszerzés mellett lehetőséget adhatnak a napon belüli árkülönbségek kihasználására (arbitrázs), növelhetik a saját napelemes termelés hasznosulását, és akár a rendszerirányító számára nyújtott szabályozási szolgáltatásokból is bevételt termelhetnek.
Jogosan merül fel a kérdés: ha ennyi előnyük van, miért nem telepít ma minden ipari vállalat energiatárolót?
A válasz egyszerű: mert a megtérülés korántsem automatikus.
Egy energiatároló jelentős beruházást igényel, amelynek gazdaságosságát számos tényező befolyásolja. Mekkora a vállalat fogyasztása? Milyen napszakokban jelentkezik a villamosenergia-igény? Rendelkezik-e saját napelemes termeléssel? Fix vagy indexált árazású villamosenergia-szerződéssel vásárol? Milyen ütemű lesz az akkumulátor kapacitásvesztése? És talán a legnehezebb kérdés: hogyan alakulnak a napon belüli villamosenergia-piaci árak a következő 3–5 évben?
A korai beruházók akár versenyelőnybe is kerülhetnek. A mai megtérülési számítások abból indulnak ki, hogy a jelenlegi napon belüli árkülönbségek hosszabb távon is fennmaradnak. De mi történik, ha néhány éven belül több száz vagy akár több ezer új energiatároló jelenik meg a villamosenergia-rendszerben? Éppen azok a tárolók kezdik majd csökkenteni az árkülönbségeket, amelyekre a mai megtérülési számítások épülnek.
Nem csak beszerzési feladat!
A vállalati energiaköltség optimalizálása tipikusan olyan feladat, amely átlépi a szervezeti határokat. A beszerzés önmagában nem látja a műszaki korlátokat, a facility és a műszaki terület nem feltétlenül ismeri a piaci lehetőségeket, a controlling pedig csak megfelelő műszaki és beszerzési információk alapján tud reális megtérülési számításokat készíteni. A versenyelőnyt ezért egyre inkább az egyes szakterületek együttműködése jelenti.
Összegzés:
A villamosenergia-beszerzés ma már jóval több, mint ajánlatok összehasonlítása vagy áralku. Azok a vállalatok kerülhetnek versenyelőnybe, amelyek a beszerzést, a saját energiatermelést, az energiatárolást és a piaci lehetőségeket egységes stratégiában kezelik.
Ajánlás: Energia beszerzés – szakmai fórum - szeptember 23.
Az energiatárolás csak egy eleme a korszerű villamosenergia-beszerzésnek. Legalább ilyen fontos kérdés az indexált és fix árazás közötti választás, a beszerzési időzítés, a rugalmassági piacok lehetőségei és a kockázatok kezelése.
Ezekről a gyakorlati kérdésekről lesz szó az SCM Integráció "Energia beszerzés" szakmai fórumán, ahol ipari példákon keresztül mutatjuk be, hogyan alakítható ki olyan energiabeszerzési stratégia, amely hosszú távon is versenyelőnyt jelenthet.
Talán ezért kérdezett vissza az energiakereskedő rögtön az energiatárolóra. Nem azért, mert akkumulátort akart eladni, hanem mert tudta: a vállalat teljes energiaköltségét már nem kizárólag az ajánlati ár határozza meg.
