Az előző cikkben a 2021-es ellátási válság néhány okát vettük sorba. Most a hatásokat szedjük újjhegyre.
Melyek a következmények?
1. A karcsú ellátási lánc már a múlt?
Az általános üzleti logika szerint minden ipari vállalatnak egyértelmű törekvése volt, hogy minél kisebb készletekkel, azaz minél kisebb költséggel oldja meg a termelés anyagellátását és ezen keresztül a vevőkiszolgálást. Ennek a célnak alárendelt egy csomó mindent és mindig voltak aktuális irányzatok a logisztikában. (karcsú ellátási lánc, kan-ban, JIT…)
A mérnöki tervezésben van egy olyan szemlélet, amelyet robosztus tervezésnek hívnak. Ennek lényege, hogy a termék nem megy tönkre, ha valami oknál fogva az átlagosnál nagyobb behatás éri, vagy akkor is működőképes marad, ha egy része meghibásodik. Van benne tartalék…. Elég sokat szoktam túrabiciklizni, ahol kritikus a csomagtartó kérdése, hiszen azon viszem az összes felszerelést. Egy jó csomagtartóban eltörhet néhány elem és kieshet néhány csavar, attól még működőképes marad. (Legalábbis elméletileg…)
[/et_pb_text][et_pb_image src="https://scm-integracio.com/wp-content/uploads/2021/07/1624867347594.jpg" alt="konténer" title_text="1624867347594" align="center" _builder_version="4.9.7" _module_preset="default" custom_margin="51px||59px|||" border_radii="on|10px|10px|10px|10px" box_shadow_style="preset1"][/et_pb_image][et_pb_text _builder_version="4.9.7" _module_preset="default" custom_margin="||59px|||"]
A mostani „Ellátási válság 2021” rávilágított arra, hogy a végletekig kihegyezett ellátási láncok nagyon sérülékenyek és az ebből fakadó kárenyhítéssel eszméletlen mennyiségű pénzt lehet elégetni. Egy-egy öntvény légifuvarja Kínából olyan költségeket képes indukálni, amely azonnal borítja a gazdaságossági számításokat. Egy-egy alapanyaghiány miatt törölt termelési műszak költsége eltörpül az esetleges készlettöbblet tartásához képest. Mert most rögtönzünk, tüzet oltunk.
Nem célom a teljes karcsú ellátási láncra épülő üzleti filozófiát megkérdőjelezni, hiszen békeidőben így kell működnünk, mert ez a gazdaságos. Még akkor sem teszem ezt, ha békeidőben is láttam néhány eszetlen karcsúsítást, amikor a józan ész és a tények ellenében lett olyan egészségtelenül karcsú az ellátási lánc, mint egy anorexiás kamaszlány.
Nincs nálam a bölcsek köve. Nem tudom mikor térnek vissza a „békeidők”, mikor csitulnak el ennek a válságnak a hullámai. Gyanítom már semmi nem lesz ugyanúgy…(Füst Milán után szabadon) Ebben a kockázatokkal teli beszerzési és logisztikai környezetben új megoldásokat kell kialakítani. Szétfeszítené ezen írás kereteit a lehetőségek kifejtése, de egy biztos: sokféle ellátási megoldást kell alkalmaznunk. Termékenként, beszállítónként és vevőnként különböző szemléletet szükségeltetik. A „sablonos” megoldások kora lejárt.
Robosztus ellátási láncokat követelünk!?
2. Árnövekedés mindenütt
Nem kell gazdasági gurunak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk az áremelkedést. Kisebb a kínálat, nagyobb a kereslet. (lásd előző cikk)
A beszállítók sorra jelentik be az áremelési szándékukat. Sok területen még ekkor sem az a kérdés, hogy elfogadjuk-e az ajánlatukat, vagy nem. Hanem inkább az, hogy lesz-e termék az emelt árakon. A beszállítók a kulcsvevőikre fókuszálnak, őket szolgálják ki. Ez azért nem meglepetés, lévén a legtöbb cég egyaránt van vevői és beszállítói pozícióban.
Önkritikát is gyakorolva sokkal inkább a saját magam által is támogatott beszerzési stratégia korlátját látom a jelenségben. Sok esetben építettünk fel tartalék, másodkörös beszállítókat, akik a legtöbbször kisebb mennyiséget szállítottak. Sajnos ezek a beszállítók sokszor teljesen megszüntették a kiszolgálást, mert a fő vevőikre koncentráltak. Nyílván a tartalék beszállító intézménye ettől még működik abban az esetben, ha nincs általános hiány, csak a főbeszállító reccsen meg valamilyen oknál fogva.
[/et_pb_text][et_pb_image src="https://scm-integracio.com/wp-content/uploads/2021/07/1624867322965.jpg" alt="konténer" title_text="1624867322965" align="center" _builder_version="4.9.7" _module_preset="default" custom_margin="||44px|||" border_radii="on|10px|10px|10px|10px" box_shadow_style="preset1"][/et_pb_image][et_pb_text _builder_version="4.9.7" _module_preset="default" custom_margin="||45px|||"]
Az áremelkedés másik faktora a költségek drasztikus növekedése. A logisztikai költségekről és az alapanyagár emelkedésekről már beszéltünk az előző cikkben. De néhol a Covid elleni védekezésnek is számottevő költsége van. Nem a fertőtlenítőszer jelenti a fő tényezőt, de például a raktári műszakok széthúzása és az ebből adódó többlet munkaerő költsége már jelentős tétel. Nyilván mindenkinél másként jelentkezik ennek a hatása, de akár számottevő is lehet ez a költség.
Mindezek mellett a kormányok öntik a pénzt a gazdaságba. Teszik ezt egy olyan helyzetben, amikor a válság után amúgy is természetes keresletnövekedés várható. Nem tisztem kritizálni ezt a gyakorlatot, de szerintem borítékolható az inflációs nyomás a következő években. (Lehet, hogy nem tisztem, de azért kritizálom…)
3. A Forecast problémakör
Eddig is sok baj volt a vevői előrejelzésekkel, szép magyar nevén a forecast-tal. Ha valamit „szidni kellett” egy fórumon, akkor ez a téma biztosan dobogós volt. Magyarán a vevő rángat időben és mennyiségben egyaránt. Nem azt kéri és nem akkorra. Többet vagy kevesebbet, később vagy hamarabb. Persze ezt a rángatást ki lehetett ismerni, azaz „pontosan” lehetett tudni, hogyha az X vevő 20%-ot beemel a jövő hónapra, akkor annak a felét fogja elvinni.
A rutinos vén rókák pedig akár saját felelősségükre is ehhez igazították az ellátási lánc működését. (Persze néha megütötték a bokájukat, de ettől még rutinos vén rókák maradtak…)
Most ezt az állapotot visszasírjuk. Most a forecast-ok némely iparágban gyakorlatilag megszűntek. Nagyon sokan panaszkodnak a még hektikusabbá váló vevői igényekről és én is láttam olyan világmárkától érkező vevői előrejelzést, amelyben három hét után csak kérdőjelek voltak. Megértem őket is… Óriási a bizonytalanság a kereslet várható alakulásában.
Persze itt is különbözőségek vannak. Az a vevő, aki eddig szinte egyenletesen rendelt, annak 20-30%-os ingadozása lesz. Szóval a helyzet fokozódik. Egyre inkább megyünk a project jellegű megrendelések irányába. Ha a vevő most el tud adni x darabot, akkor ennyit fog rendelni. Egyre növekszenek a szélső értékek. És ez a hatás továbbgördül az ellátási láncban…. Csak utalok az ostorcsapás effektusra, amelyet mi is feldolgozunk, például a „Gyakorlati készletgazdálkodás” tréningen. (Ennyi reklám szerintetek belefér? – ez nem egy bennmaradt kérdés.)
4. A továbbgördülő hatás: „Csak ne én állítsam meg a vevőt…”
Az ellátási hiányok óhatatlanul sorleálláshoz vezetnek. Ennek egyik alternatívája, hogy igazában nem azt gyártjuk, amit kellene, hanem azt, amihez anyag van. Ez szerintem a legtöbb termelő szervezetnél ismerős helyzet.
Az autógyárak például mostanában sokat állnak, mégpedig chiphiány miatt. Hány és hány logisztikai vezető áldja az elektronikai szektort azért, hogy elviszi a balhét. Mindenki azért imádkozik ugyanis, hogy ne az ő cége állítsa meg az autógyárat. Valamelyik másik beszállító ne tudjon szállítani…
[/et_pb_text][et_pb_image src="https://scm-integracio.com/wp-content/uploads/2021/07/1624867452964.jpg" alt="konténer" title_text="1624867452964" align="center" _builder_version="4.9.7" _module_preset="default" border_radii="on|10px|10px|10px|10px" box_shadow_style="preset1"][/et_pb_image][et_pb_text _builder_version="4.9.7" _module_preset="default" custom_margin="39px||34px|||"]
Persze ennek az állásnak legalább annyian nem örülnek, mint ahányan igen. Mert a le nem gyártott autóhoz nem kell visszapillantó tükör, ablakemelő, klímakompresszor se. Ráadásul sokan panaszkodnak, hogy az autógyáraktól a leállás előtt két-három nappal kapnak csak információt. Vagy egyszerűen úgy, hogy nem érkezik meg a visszaforgó göngyöleg. A megtépázott tavalyi után az idei év számai sem lesznek túl rózsásak. Ráadásul a kieső darabszámokat egyszer majd elméletileg pótolni kell, azaz jönnek a pótműszakok, rendkívüli fuvarok és velük együtt a költségek és az „ereszd el a hajam” életérzés.
Persze a világ nemcsak autóiparból áll. Sőt…
Meddig kell ellátnunk a beszerzési oldalon? Tudnunk kell-e beavatkozni a beszállító beszállítójának problémáiba? Vagy ezt hagyjuk meg a beszállítónak, aki nyilván felelős a saját döntéseiért…
Egy biztos: A pandémia felértékelte az ellátási lánc átláthatóságát. Minél hamarabb van információnk a hiányokról vagy a késésekről, annál nagyobb a mozgástér a megfelelő intézkedések meghozatalára. Jogos igény, hogy ne az utolsó pillanatban szembesüljünk azzal, hogy nincs itt a beszállító cucca. Ehhez képest általános tapasztalat, hogy a beszállítók a végletekig kivárnak a rossz hír közlésével: nincs a hajón/kamionon a kritikus termék. Főleg a távol-keletiek nagymesterek ebben, de ezt a témát itt és most lezárom.
Egy a sok hivatkozás közül: https://supplychain-academy.net/supply-chain-trends-2020/
5. A bizalom mindenek felett
A bizalom egyaránt nagy kincs a személyes kapcsolatokban és cégek között is. Kiépítése nem megy gyorsan… Aki egyszer megégette a kezét egy-egy üzletben, az óvatos lesz. Persze a rövidtávú érdek néha mindent felül ír, de a háttérben sokszor ott húzódik a bizalom és a bizalmatlanság kérdése.
Mindemellett megjelenik a bumeráng hatás. Mert amikor a beszállítóként erőpozícióban vagyunk, akkor bizony megválogathatjuk, hogy kit szolgálunk ki és milyen áron. Szép magyar néven ezt allokációnak is szokták hívni. Jó esetben ez egy átlátható terv, de azért ez inkább a ritkaság. Kapacitáshiány esetén komolyan felmerül a kérdés, hogy kinek adjunk anyagot? Kinek a megrendelését teljesítsük? Sok céges példát tudnék hozni arra, hogy nem sok jóra számíthat az a vevő, 2020 tavaszán lemondott mindent, amit csak lehetett és most duplázni szeretné a megrendeléseit. Mit szeretne ilyen anyaghiányos időszakban az a vevő, aki nem vitt el semmilyen legyártott megrendelést, így azok hónapokig érlelődtek a külsős bérelt raktárban, tetemes többletköltséget okozva? És esetleg csak akadozva fizette ki a számlákat?
Nem tudom megállni, hogy legalább egy utalást ne tegyek az autóipari chip-hiányra, amely esemény még a magyar GDP-ben is nyomot hagy. A nálunk lévő autógyárak nem tudnak annyi autó gyártani, amennyire kereslet lenne… De a probléma mögött egy régebbi és akut helyzet áll. Ugyanis az elektronikai ipar nem áll bele abba a rendszerbe, amelyet az autóipar kialakított és a beszállítói láncban szinte minden beszállító elfogadott. Mások a játékszabályok… más fújja a passzát szelet.
Ne feledjük, hogy 2020 tavaszán az autóipari cégek a chipek vonatkozásban, hatalmas lemondásokat eszközöltek. Egy elektronikában érdekelt beszállító adatai szerint az autóipari cégek 2020 április-májusban a chipekre és egyéb aktív elektronikai eszközökre szóló foglalásaik 70-80%-át lemondták. Sőt! A dízelbotrány miatt megtépázott európai autóipar már 2019-ben is törölt egy csomó chip megrendelést, mert a szabványváltozás miatt nem tudott gyártani. Erre már talán nem is emlékeznek csak a szakmabeliek.
https://www.zdnet.com/article/the-global-chip-shortage-is-a-bigger-problem-than-everyone-realised-and-it-will-go-on-for-longer-too/
6. Munkatársi frusztráció és stressz
Az ellátási láncok gőzerővel haladnak az informatikai fejlesztésekkel. Automatikus megrendelések, visszaigazolások, készletek átlátása a beszállítónál… Az informatika hatalmas hatékonyságnövekedéshez vezetett, elsősorban a manuális munka kiváltásával. Most azonban baj van, mert ami eddig automatikus volt, azt néha tételenként kell átbogarászni. A legtöbb cégnél azért nem erre optimalizálták a beszerzők és termeléstervezők létszámát. Rengeteg az egyedi ügy, a logisztikai fennakadás…
A munkatársak elfáradtak. Minden sürgős és fontos… Aki dolgozott már ezen a területen az tudja, miről beszélek. Nagy a vevői nyomás, a beszállítók csúsznak, ha egyáltalán szállítanak. Amikor a beszerzési igazgató féltonnánként vadássza össze a rozsdamentes tekercset, akkor nehéz hatékonyságról beszélgetni.
Az otthoni munkavégzés sem javította a helyzetet. A csapatok elfáradtak.
7. Amire figyelj: A trendforduló
Nagy a veszély, hogy egyszer ez a lufi is leenged, mert egy csoda sem tart örökké. Nagyon jó lenne, ha szép lassan eresztene le, de van esély a hirtelen „nagy durranásra is”.
[/et_pb_text][et_pb_image src="https://scm-integracio.com/wp-content/uploads/2021/07/1624867759863.jpg" alt="konténer" title_text="1624867759863" align="center" _builder_version="4.9.7" _module_preset="default" border_radii="on|10px|10px|10px|10px" box_shadow_style="preset1"][/et_pb_image][et_pb_text _builder_version="4.9.7" _module_preset="default" custom_margin="39px||34px|||"]
Most tényleg észnél kell lenni és gazdasági nyomolvasásra berendezkedni, valahogy úgy, ahogy Winnetou tájékozódott a vadonban. Mert itt most van tétje a helyes döntéseknek.
Néhány jel lehet:
- a vevői oldalon jelentőssé válik az ingadozás a megrendelésekben, elszórtan megjelennek a kitolások és lemondások. (Vagy más mintázata lesz a megrendeléseknek…
- egyik beszállítód felhívja a cég beszerzőjét, hogy valami oknál fogva mégis lesz kapacitása egy eddig kritikus anyagra
- egy másik beszállító is felhív, hogy van egy lemondása egy másik vevőjétől és neked küldené a hónapok óta ígérgetett terméket
- ha megáll az alapanyagok árnövekedése
Egy jel, nem jel. Véletlen is lehet. Két jel már érdekes…
És biztos lesz olyan idő, amikor arról beszélünk, hogy miként tudjuk törölni a kiadott megrendeléseinket, hogy a készleteink ne rúgják ki a raktár oldalát.
Én úgy érzem, hogy a fordulat valahol 2022 elején áll majd be. A Karácsony és a tőzsdei profitrealizálás az idei év végét még talán megmenti. De ez csak egy érzet, semmint tudás.
Összegzés: Jövő ilyenkor már okosabbak leszünk és tudjuk mit kellett volna csinálni az „Ellátási válság 2021”-ben. De a most az most van… A mában hozunk jó és rossz döntéseket. Kíváncsi leszek, miként nézünk rá erre az időszakra egy év múlva.
Jó munkát és kitartást minden iparban dolgozó beszerzőnek, logisztikusnak...
Töltsd le mos
