Bérköltségek a beszállítói árakban

Amit egy beszerzőnek a bérek alakulásáról tudni kell.

Tartalomjegyzék:

• Bérköltség a beszállítói árakban
• Hogy épül a bér az árba?
• Költségek a béren túl
• Hogyan épülnek be ezek a költségek az eladási árba?
• Esettanulmány: MINTAFA Bútorgyártó Kft.
• Mi mozgatja a  béreket?
• Különleges esetek
• Hogy tartsuk kézben ezt a költségtípust?
• Összefoglalás
  

Bérköltség a beszállítói árakban

A beszállító áremelést akar elérni. Arra hivatkozik, hogy jelentősen drágultak a munkaerő költségei és így kénytelen áthárítani ezt ránk.

Ismerős helyzet? Ha beszerző vagy, akkor bizonyára már találkoztál ezzel a problémával. Iparágfüggő, hogy ez mennyire valid érv - de minden esetben fontos, hogy tudd, mi a valóságalapja ennek a kérésnek. Ebben az anyagban összeszedtük, hogy neked, mint beszerzőnek mit kell tudnod a bérköltségek eladási árra gyakorolt hatásáról

Felmerülhet a kérdés, hogy kinek, és mely beszerzési területeken lehet kiemelten fontos a bérköltségek monitorozása. Úgy gondoljuk, hogy minden beszerzéssel foglalkozó szakembernek tisztában kell lennie azokkal az alapvető folyamatokkal, amik ezt a költségtételt alakítják.

Ez annál nagyobb súllyal esik latba, minél nagyobb egy – egy termék vagy szolgáltatás esetében az élőmunka aránya. Az ember elsőre természetesen a szolgáltatást nyújtó cégekre gondol, de a sor nem áll meg itt. A tisztán szolgáltató cégeken túl sok egyéb olyan szegmens van, ahol a munkaerő minősége és ára határozza meg a beszerzési ár alakulását. Ilyen az IT fejlesztés, mint triviális példa, de a karbantartást nyújtó cégek is ide tartoznak, no meg az olyan gépgyártó, illetve speciális, egyedi termékeket készítő vállalatok is, ahol a tapasztalt, rutinos munkaerő és annak költsége alapvetően befolyásolja a végső számokat. Tehát bármely beszerző, bármely iparágban találkozhat – és fog is találkozni – ezzel a témakörrel.

Először tehát meg kell értenünk, hogy miként jelennek meg ezek a költségek az adott termék vagy szolgáltatás árában. Bár ezek mértéke ugyan iparágról – iparágra változik, de a számolás módjára vannak bevett módszerek. Ha azokat ismered, akkor tudni fogod, mennyire nyugszik a valóság talaján az érvelésük. Ehhez először elevenítsünk fel némi közgazdaság-elméletet, mert azon keresztül egyszerűen átláthatók az alapok. Ezután a cikk további részében megnézzük, miként működik ez a gyakorlatban. Mik az általános trendek, illetve miként fogsz tudni ennek utánajárni. Úgy gondoljuk, hogy mindig a valós helyzetek megértéséből lehet a leginkább tanulni, ezért az elmúlt évek tapasztalataiból is hozunk esettanulmányokat.

Hogy épül a bér az árba?

Az eladási ár kialakítása egy vállalat számára összetett folyamat, amely számos tényezőt foglal magában. Ennek egyik fontos eleme a munkaerő költsége, amely – iparágtól függően - jelentős hatással van a termékek vagy szolgáltatások végső árának meghatározására. Egy kreatív szolgáltatás vagy komoly szakértelmet kívánó egyedi gépgyártás esetében ez sokkal magasabb, míg egy magasan automatizált, sorozatgyártott terméknél szinte elenyésző mértékű is lehet.

A munkaerő költsége az eladási árba több lépésen keresztül épül be, ezek a költségek jellemzően két fő kategóriára oszthatók: közvetlen és közvetett munkaerőköltségekre, vagy multis szlengben direkt és indirekt költségekre.

Közvetlen munkaerő költség

A közvetlen munkaerőköltség az a kiadás, amely közvetlenül a termék vagy szolgáltatás előállításához kapcsolódik. Ez magában foglalja a gyártási vagy szolgáltatási folyamatban közvetlenül részt vevő alkalmazottak bérét, juttatásait és az ezekkel kapcsolatos adókat. Például egy asztalos által az asztalok gyártásáért kapott fizetés és annak járulékai közvetlen munkaerőköltségnek minősülnek. A közvetlen munkaerő költségei kulcsszerepet játszanak abban, hogy a vállalatok hogyan határozzák meg a termékek árát, mivel ezek a költségek a teljes termelési költségnek jelentős részét adják. (Mankiw, 2014)

Közvetett munkaerőköltség

A közvetett munkaerő költsége magában foglalja azokat a költségeket, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül egy adott termék előállításához, de szükségesek a vállalat működéséhez. Ilyen például az adminisztratív dolgozók bére, a vezetőség fizetése, vagy a karbantartási személyzet költségei, de ide sorolódnak a dolgozók buszoztatásának költségei is. A közvetett munkaerő költségei ugyanolyan fontosak a költségkalkuláció során, mint a közvetlen költségek, mivel ezek is hozzájárulnak a vállalat működésének fenntartásához és a termékek előállításához. (Kaplan & Atkinson, 1998) Az már más kérdés, hogy sok cég árképzése hibás: nem kalkulálják ki az egy adott termékre eső konkrét közvetlen költséget. Pedig a költségalapú árképzés alapja a termelési költségek részletes elemzése, ahol minden költségelemet – beleértve a munkaerő költségeit is – figyelembe kell venni a megfelelő ár meghatározásához. (Mankiw, 2014)

Hová lehet elszámolni?

Van egy régi könyvelős vicc, ami így szól: Mennyi 2+2? Mire a könyvelő visszakérdez: Mit szeretne, mennyi legyen? A közvetett (és időnként a közvetlen) munkaerő költségei is sok esetben ilyen párbeszédeket követően kerülnek a végső elszámolási helyükre. Az olyan általános munkát végző kollégák esetében, ahol nehéz egyértelműen kiszámolni, hogy mely konkrét termék érdekében tevékenykednek, mindig az általános rezsiköltségbe kerül az általuk generált összeg.

Ilyen tevékenység jellemzően a raktár, minőségügyi, anyagmozgatási és az irodai funkciók. Igen ám, de ennek a költségelemnek az adott termékekre való leosztása már egy olyan terep, ahol a beszállító bizonyos érdekek mentén tudja mozgatni a súlypontokat. Nem mindegy, hogy darabszám, óraszám vagy valamely más mutató mentén osztja szét ezeket a költségeket, vagy minden projektre azonos mértékben allokál összegeket még akkor is, ha az egyik projekt jóval nagyobb volumenű, mint a másik.

Ennek jellemzően az az oka, hogy minden cégnél vannak jövedelmezőbb és kevésbé jövedelmezőbb munkák. Van olyan, hogy egy termék ára túl magas lenne, ha minden költséget rendesen kiszámolva ráosztanának, de ennek ellenére a cégvezetés stratégiai okokból el akarja nyerni a munkát. Ilyenkor átcsoportosít bizonyos költségeket más, jövedelmezőbb területekre. Beszerzőként ezért kell tisztában lennünk azzal, hogy mi alapján történik a rezsiköltségek leosztása, mert így mi is mérlegelni tudjuk, hogy abban az adott projektben van-e még tartalék vagy sem.

És meg kell említenem a kisvállalkozásokat is - nekik sokszor egyszerűen fogalmuk sincs, hogy mennyibe kerül valójában az adott munka elvégzése. Vagy azért, mert nem mérik pontosan, vagy mert nem tartanak a céges fejlődés azon fokán, hogy valaki kontrolling – funkciókat végezve kiszámolja ezeket az adatokat. Ilyen esetben számíthatunk arra, hogy elvállalnak egy feladatot, majd pedig néhány hónap múlva rájönnek, hogy nem jön ki a matek, és emiatt módosítani szeretnék az árakat.

Költségek a béren túl

A dolgozók létszámától függő költségek széles skálán mozognak, és jellemzően közvetett, de néha közvetlen módon beépülnek az eladási árba. Ezek jelentős része a létszámtól függ, és legtöbb esetben a cégek FTE^[1]-re lebontva számolják. Egy korrekt költségkalkulációban a termékre fordított munkaórák alapján kerül bele a vételárba. Itt néhány példa ezekre a költségekre és arra, hogyan épülnek be az árba.

Lehetséges indirekt költségek

Az alábbiakban felsorolok néhány példát, hogy milyen, az emberi erődforrással és annak számosságával összefüggő költségek jelennek meg egy cégnél. Ezek a költségek indirektnek számítanak, és jellemzően az általános rezsiköltségekhez könyvelik le, majd a céges könyvelési elvek mentén építik be az egyes termékek árába.

1. Buszoztatás költségei

A legtöbb termelő cég vállalati buszjáratot biztosít a dolgozók munkába járásához, amelynek a költsége nagymértékben függ a dolgozók létszámától és a buszok számától, útvonalától stb. Manapság a legtöbb ipari termelő cégnél megjelenik ez a költségelem, és leginkább a benzin/gázolaj árával, illetve a sofőrök fizetésével mozog együtt – jellemzően felfelé.

2. Munkaruha költségei (mosás, csere)

A dolgozók munkaruháinak biztosítása, karbantartása (mosás, javítás, csere) is a létszámtól (és egy kicsit a fluktuációtól) függ. Az ilyen költségek nagysága változhat az iparágtól függően; de jellemzően nem számottevő tétel, kivéve néhány speciális esetet.

3. Cafeteria juttatások és egyéb juttatások

A cafeteria rendszer keretében nyújtott juttatások (pl. étkezési utalványok, egészségbiztosítás, sporttámogatás) tartoznak ide. Ezek adózási szempontból elkülönülnek a többi bérelemtől, de kis szériás termelés esetén akár jelentős tétel is lehet.

4. Képzési költségek

Főként olyan iparágakban van komolyabb hatása, amelyeknél az emberi munkavégzés aránya nagy. Jó esetben a dolgozók létszámának növekedésével arányosan nőnek a képzési és fejlesztési költségek is. Ez magában foglalhatja a belső tréningeket, külső tanfolyamokat, továbbképzéseket és a betanulási folyamatokat.

5. EHS költségei

Az egészségügyi és biztonsági előírások betartása érdekében a vállalatnak különböző költségeket kell viselnie, mint például védőfelszerelések, orvosi vizsgálatok, biztosítási díjak és egyéb prevenciós intézkedések.

6. Szociális juttatások és bónuszok

A dolgozók motiválására és megtartására különféle szociális juttatásokat és bónuszokat nyújthat a vállalat, mint például nyereségrészesedés, év végi bónuszok, jutalmak stb.

Hogyan épülnek be ezek a költségek az eladási árba?

Az indirekt költségek, mint a buszoztatás, munkaruha-karbantartás vagy cafeteria juttatások, általában a vállalat általános rezsiköltségeinek részeként jelentkeznek, és egy költséghelyre kerülnek, ami az összes termékre vagy szolgáltatásra szétoszlik. Ennek a teljes költségnek (közvetlen és közvetett) a figyelembevételével történik az árképzés. A vállalat meghatározza a termék önköltségét, majd erre ráteszi a nyereséget biztosító árrést. Ez biztosítja, hogy minden költség fedezve legyen, beleértve a dolgozók létszámától függő költségeket is.

Amikor egy vállalat meghatározza termékei vagy szolgáltatásai árát, figyelembe kell vennie az összes felmerülő költséget, beleértve mind a közvetlen, mind a közvetett munkaerő költségeket. Ez általában a költségalapú árképzés része, ahol a termék vagy szolgáltatás közvetlen és közvetett költségei alapján meghatározzák a minimum árat, amellyel a vállalat profitot kíván realizálni.

Ez azt is jelenti, hogy neked, mint a vevő beszerzőjének ritkán kell érdemben foglalkoznod a beszállító egyes különálló költségelemeivel - ezeket jellemzően egy soron szerepeltetik, mégpedig „rezsiköltség” néven. A tapasztalat alapján nem jellemző, hogy a beszállítók külön egy – egy költségelemre hivatkozva jönnek áremelésért, de ettől még célszerű ismerni, miként épül fel egy termék vagy szolgáltatás költségstruktúrája.

A teljes költség meghatározása után a vállalat hozzáad egy árrést, amely biztosítja a nyereséget. Az árrés mértékét számos tényező befolyásolja, beleértve a piaci versenyt, a keresletet és a vállalat nyereségcéljait. Az így kialakított ár lesz a termék végső eladási ára. Nézzünk erre egy elméleti esettanulmányt. Ha fentebb már asztalosokról volt szó, akkor legyen a példa itt is egy bútorüzem árképzése.

Esettanulmány: MINTAFA Bútorgyártó Kft.

A MINTAFA Bútorgyártó Kft. egy közepes méretű bútorgyártó vállalat, amely magas minőségű fa bútorokat gyárt. Ebből következik, hogy a munka szakértelem – hangsúlyos, ergo joggal feltételezzük, hogy komoly tételt képvisel az eladási árban. Nézzük meg, hogyan alakítja ki a vállalat az egyik legnépszerűbb termékének, egy kézzel készített fa étkezőasztalnak az eladási árát.

Közvetlen munkaerőköltség

A vállalat négy asztalost foglalkoztat, akik az étkezőasztalok gyártásával foglalkoznak. Egy étkezőasztal elkészítése átlagosan 10 munkaórát igényel. Ebből mindjárt látszik, hogy 99,9%-ban a ráfordított órák száma lesz az elszámolás alapja. A másik pedig az órabér, ami tartalmazza a teljes bérköltséget (járulékok, adók stb.)

• Asztalosok órabére: 3.500 Ft/óra
• Bérköltség egy asztalra: 3.500 Ft × 10 óra = 35.000 Ft

Ez a 35.000 Ft közvetlen munkaerőköltség, amely közvetlenül a termék előállításához kapcsolódik. Amennyiben túlórában kell dolgozniuk, mert annyi a megrendelés úgy az órabért természetesen át lehet (és kell is) számolni. Ezt a legtöbb cég nem teszi meg a valóságban, mert van akkora szórás a kalkulációban, hogy elnyeli ezt a különbözetet, de attól még ha helyesen járunk el, akkor a túlórákat –a megfelelő szorzóval módosítva – külön kell számolni.

Közvetett munkaerőköltség

A közvetett költségek közé tartozik az adminisztrációs személyzet bére, a vezetők fizetése, és más olyan alkalmazottak költségei, akik nem közvetlenül vesznek részt a gyártásban, de elengedhetetlenek a vállalat működéséhez.

• Havi adminisztrációs és vezetői bérköltség: 2.000.000 Ft
• Havi gyártott asztalok száma: 200 darab

A közvetett munkaerő-költségeket elosztják a havonta gyártott asztalok számával:

• Közvetett bérköltség egy asztalra: 2.000.000 Ft / 200 darab = 10.000 Ft

Anyag- és rezsiköltségek

A termék előállításához szükséges faanyag, festék, lakkozó anyagok, valamint a gyártáshoz szükséges energiaköltségek, gépek amortizációja stb. is beleszámítanak az árba. Ehhez jön  a dolgozókért járó kisbusz költsége, a munkaruha és az asztalosüzemben elengedhetetlen védőeszközök (pl: sisak, szemüveg) költsége is.

• Anyagköltség egy asztalra:        50.000 Ft
• Rezsiköltség egy asztalra:          15.000 Ft

Teljes költségkalkuláció

A fenti költségek alapján kiszámítható egy asztal teljes előállítási költsége:

• Közvetlen munkaerőköltség:     35.000 Ft
• Közvetett munkaerőköltség:      10.000 Ft
• Anyagköltség:                           50.000 Ft
• Rezsiköltség:                            15.000 Ft
• Teljes költség egy asztalra:        110.000 Ft

Árrés és eladási ár

A vállalat döntése alapján 40% árréssel dolgoznak, így ezzel kell számolni az eladási ár kalkulálásában.

• Árrés: 110.000 Ft × 0,4 = 44.000 Ft

A végső eladási ár tehát a teljes költség és az árrés összege:

• Eladási ár: 110.000 Ft + 44.000 Ft = 154.000 Ft

Beszerzői szemmel

A fentiek alapján már jól látható, hogy miként áll össze egy árstruktúra. Innentől pontosan ki lehet számolni, hogy mi várható egy – egy áremelkedés hatására. Az alábbi táblázatban megnézzük, mi történik akkor, ha a MINTAFA Kft. bejelenti, hogy a bérköltségei 10%-kal drágultak, ezért 3% -kal emeli az eladási árait.

Látszólag kijön a matek, hiszen a számokból látszik, hogy alapvetően 3%-nál nagyobb emelés semmiképp nem támasztható alá.

Viszont beszerzőként van még egy sor, amit érdemes megnézni. Ez pedig az árrés. Kezdetben az árrés 44 000 Ft , ami 45 400 Ft-ra nő a 3% emelés elfogadása esetén. Viszont ez azt jelenti, hogy nekünk, mint vevőnek egyszer felszámította az eladó az ő költségemelkedését (a direkt sorban), majd pedig ezt a különbözetet fel is szorozta a 40%-kos árréssel. Tehát ebben az esetben a beszállító kétszer járt jól: egyrészt az extra költségét kifizettette (35 000 Ft  38 500 Ft), illetve az árrés – tömege is nőtt (44 000 Ft  45 400 Ft). Azaz összesen 4 900 Ft az emelés értéke, miközben az ő költségei valójában csak 3 500 Ft-tal nőttek. Ez 1 400 Ft „extra profit”. Tehát jelen esetben, ha valóban csak a költségek fedezése a cél (és csak azon költségeké, amelyekre a beszállító hivatkozik), akkor a reális új ár 157 500 Ft, azaz 102%.

Érdemes tehát tisztában lenni a beszállítók árképzési metódusaival. A továbbiakban a jobb megértés kedvéért részletesen megnézzük, hogy melyek azok a költségelemek, amelyek a cég HR- és munkabér-költségeivel függenek össze. Azért fontos ezt beszerzőként ismerni, mert ha tisztában vagyunk azzal, hogy egyes folyamatok miként hatnak a bérekre – és azon keresztül az eladási árakra, akkor nem csak reagálhatunk a beszállítók áremelési kéréseire, hanem elébe is mehetünk a történéseknek, és már akkor megkezdhetjük a stratégia kidolgozását és a megelőzőlépések megtételét, amikor még csak elindult a folyamat, de nem gyűrűzött még be hozzánk.

Mi mozgatja a  béreket?

Ahhoz, hogy ki tudjuk számítani, milyen trendek várhatóak a közeljövőben, meg kell ismernünk azokat a faktorokat, amelyek a bérek alakulására hatnak. Ezek a makroszintű hatások közvetve - vagy sok esetben közvetlenül - meg fognak jelenni a bérekben; így abban is biztos lehetsz, hogy a beszerzési árakat sem fogják sokáig elkerülni ezek a változások. A makrofolyamatokat legkönnyebben az erre szolgáló PEST analízis segítségével tudjuk megérteni, így mi is ezt használjuk.

A PEST egy mozaikszó, mely a vizsgálandó négy fő terület angol kezdőbetűiből áll össze:

P – Political analysis - politikai elemzés

E – Economical analysis - gazdasági elemzés

S – Social analysis – szociális / társadalmi elemzés

T – Technological analysis - technológiai elemzés

Politikai tényezők

Kormányzati szabályozások

Magyarországon az egyik legjelentősebb tényező a bérek és a rárakódó költségek esetében a különböző kormányzati intézkedések és azok hatása. A jelenlegi magyarországi gyakorlatban ezek az intézkedések sokszor nagyon rövid határidővel lépnek életbe, így komolyan megnehezítik a gazdasági szereplők számára a megfelelő reagálást. Ezek a hatások lehetnek az egész gazdaságot érintő intézkedések, vagy csak egyes szegmensekre korlátozódóak. A cikk írásának időpontjában is körvonalazódik a minimálbér – bérminimum rendszerének gyökeres átalakítása, de részletek egyelőre nem ismertek.

Bérköltségek szempontjából a legmeghatározóbb tétel kétségkívül a minimálbérként ismert fogalom. Itt mindjárt tisztázni kell egy nagyon fontost tényt. Magyarországon két, egymáshoz hasonló tartalmú, de sok esetben eltérő „minimálisan fizetendő összeg” létezik. Ezek a minimálbér és a garantált bérminimum.

Minimálbér

Minimálbérnek hívjuk azt a legalacsonyabb összeget, amit a munkáltató munkakörtől és képzettségtől függetlenül köteles fizetni. Ez az alapbér mindenkire vonatkozik, aki teljes munkaidőben dolgozik, és nincs külön képzettségi követelmény az adott munkakörben.

Garantált bérminimum

A garantált bérminimum egy magasabb összegű kötelező bér. Ezt azok a munkavállalók kapják, akik legalább középfokú végzettséget vagy szakképesítést igénylő munkakörben dolgoznak. Tehát ez a bérminimum a magasabb végzettséggel rendelkező, szakképesített munkavállalókra vonatkozik.

Ezeket az összegeket a kormány állapítja meg és kormányrendeletekben rögzítik. A mértékét elméletileg egy háromoldalú egyeztetés során állapítják meg, de a gyakorlatban a végső szó a kormányé. A minimálbér és a garantált bérminimum messze a legfontosabb tényező, ami a bérköltségeket alakítja. Ez még akkor is igaz, ha az adott cégen belül kevesen vagy senki nem keres ezeken a szinteken, mert ennek alakulása és mértéke megmutatja, hogy mire lehet számítani. Emellett a munkavállalók nagy többsége ezt a bérszintet viszi haza havonta. A minimálbér és a garantált bérminimum alakulásán látszik, hogy konstansan emelkedő költségelemről van szó, ami ezt kiszámítható tényezővé teszi .

A minimálbér és a garantált bérminimum változása számos egyéb költségelemet is befolyásol. Ilyenek a különböző szociális juttatások, mint például az anyasági támogatások és a táppénz, de ezek beszerzői szemmel nem releváns hatások.

Kitekintés külföldre

Mivel a gazdaság soha nem elszigetelten működik, ezért nem árt tisztában lenni azzal, hogy ez a mutató miként alakul néhány olyan országban, aminek a piaci mozgásai meghatározóak számunkra. A táblázatban látható néhány átlagos érték, ami alapján képet alkothatunk az ottani folyamatokról.

Munkaerőpiaci szabályozások

A közelmúlt legjelentősebb tartós kormányzati intézkedése a Munka Törvénykönyvének 2018 évi megváltoztatása. A köznyelvben „Rabszolgatörvény” néven elhíresült intézkedéscsomag komoly hatással volt a munkaszervezésre, ezáltal a kapacitások kihasználására és költségekre.

Ennek legfőbb eleme az éves túlórakeret emelése volt, viszont a törvény megalkotása óta több alkalommal is változott a szabályozás. A jelenlegi keretek szerint egy évben 250 órányi túlóra rendelhető el, kivéve, ha a felek kollektív szerződésben erről másképp nem döntenek. Ebben az esetben 50 órával, évi 300 órára nőhet a keret.

Túlórapótlék

Beszerzői szempontból a túlóra legfontosabb eleme annak költségvonzata, vagyis a túlórapótlék. Ennek szabályozása Magyarországon régóta állandó, de a részletszabályok időnként változnak. A dolgozó akkor jogosult erre a pótlékra, ha rendes munkaidőn túl kell munkát végezniük. A munkaszerződésben meg lehet határozni a pontos szabályait, de leggyakrabban a Munka Törvénykönyvének előírásait alkalmazzák, ami pedig így szól:

• túlóra esetén: +50%,
• ha a túlóra pihenő- vagy munkaszüneti napra esik: +100%

A fenti alapszabályon túl létezik a „szabadidős kompenzáció” is, ami azt jelenti, hogy ha túlórázni kell, de a munkaadó más napokon ezért pihenőidőt biztosít, akkor például a vasárnapi munkavégzés esetén csak +50% túlórapótlék jár. Ezt a megoldást azonban tapasztalatom szerint a dolgozók nagyon nem kedvelik, ami érthető, hiszen sokra nem mennek egy borongós novemberben a szerdai szabadnappal.

Sok cég alkalmaz munkaidőkeretet is. Ebben az esetben a dolgozó napi 4 és 12 óra közötti időtartamra rendelhető be, és a munkaidőkeret teljes időtartamára vonatkozóan (pl. 6 hónap) kell a heti 40 órás átlag munkavégzésnek megtörténnie. A heti munkavégzés maximális mértékére ugyanis szigorú szabályok vonatkoznak. Ökölszabályként nem lehet heti 48 óránál és napi 12 óránál többet dolgozni, illetve mindenkinek jár a pihenőidő is.

Gyanakodj! A beszállító még a múlt hónapban arról panaszkodott, hogy kihasználatlan kapacitásai vannak. Most pedig egy hirtelen beemelésre 50%-os sürgősségi felárat akar felszámolni a hétvégi műszakok miatt. Valószínű, hogy a hétvégi munkavégzést a munkaidőkeretből fogja megoldani. (További érdekesség, hogy az elektromos áram díja hétvégén töredéke a csúcsidőszakinak...de ez egy másik téma.)

Közterhek

A bérekre természetesen a világ nagy részén közterhek épülnek, vagyis köznapi elnevezéssel „adók”. Magyarországon ez egy jelentős tétel, ami azt jelenti, hogy amikor különböző beszállítók versenyeznek egymással, akkor ezek a tényezők akár döntőnek is bizonyulhatnak.

2024-ben néhány környező országban az alapvető közterhek az alábbiak szerint alakulnak (természetesen a végső számok a konkrét esetek függvényében változhatnak):

Magyarország:

• Személyi jövedelemadó (SZJA): 15%
• Nyugdíjjárulék: 10%
• Egészségbiztosítási járulék: 7%
• Szakképzési hozzájárulás: 1,5%
• Munkaerőpiaci járulék: 1,5%,

Összesen: 35%

Szlovákia

• Személyi jövedelemadó: 37 981 EUR/ év alatt 19%, felette 25%
• Nyugdíjbiztosítás: 14%
• Egészségbiztosítás: 4%
• Munkanélküli biztosítás: 0,5%,
• Szakképzési hozzájárulás: 0,25%

Összesen: 37,75% – 43,75%

Románia

• Személyi jövedelemadó (SZJA): 10%
• Nyugdíjbiztosítás: 25%
• Egészségbiztosítás: 10%
• Munkanélküli biztosítás: 0,5%
• Képzési hozzájárulás: 1%

Összesen: 46,5%

A közterhek mértéke olyan politikai döntés, amely közvetetten fog hatni az egyes termékek árára. Nem jellemző, hogy egy SZJA-emelés vagy járulék módosítás rövid távon drasztikus hatást gyakorolna a munkaerő költségére.

Beszerzői összefoglaló

A termékek árában jellemzően megjelenő hatás legtöbb esetben a minmálbér változására vezethető vissza. Az ugyanis nem csak a minimálbéren kereső kollégák bérét emeli, hanem általában a teljes bérstruktúrát felfelé nyomja, hogy a szaktudás differenciálása megmaradhasson. Tehát számítsunk arra, hogy a minimálbér menetrendszerinti emelése minden évben egy költségnövelő tényező lesz. Ezt a beszállítók hatékonyságnöveléssel tudják ellensúlyozni.

Ezen felül nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy ha úgy rendelünk anyagot, hogy annak legyártása túlórával jár, akkor ott bizony számolhatunk a megnövekedett költséggel. Fontos tehát még az üzlet elején tisztázni a kapacitásokat és a beszállítónál érvényben lévő túlóraszabályozásokat, illetve azok költségeit.

A közterhek szempontjából érdekes, hogy régiós összehasonlításban a magyar rendszer közvetlenül a munkabérre nem rak kiemelkedően magas terheket. Nyilván az adózási környezet ennél sokkal összetettebb, de beszerzőként, ha a beszállítók a magas adókkal érvelnek, érdemes a fenti arányokra hivatkozni.

Gazdasági tényezők:

Számos olyan gazdasági tényező és folyamat van, ami közvetlen hatást gyakorol a bérköltségekre. Ezek a trendek sok esetben egymást erősítik, máskor egymás ellen hatnak így különösen körültekintően kell elemezni őket, ha azt szeretnénk tudni, mit hoz a holnap munkabér- és költségfronton. Három olyan mutató van, amelyeket, ha egymás mellé téve vizsgálunk, akkor nagy vonalakban képet fogunk kapni a várható mozgásokról. Azonban nagyon fontos, hogy az általános elemeken (pl. gazdasági növekedés) a mi saját iparágunknak megfelelő, ott fontos adatokat figyeljük (pl. autóipar kilátásai).

Infláció

Az infláció egy nagyon forró téma manapság. A 2010-es évek alacsony és kezelhető mértékű pénzromlási üteme komoly mértékben felgyorsult és Magyarországon ez még hangsúlyosabbá vált.

Forrás: MNB

Az MNB kimutatásából az látszik, hogy az infláció egy nagyon komoly kiugrást követő időszak után visszatért egy normál sávba és a várakozásk szerint ott is marad. Persze ezt rengeteg minden felboríthatja, ahogyan az történt már nem egyszer. Egy nagyon fontos módszertani dolgot azonban figyelembe kell venni: az infláció számolásakor a módszertanban úgynevezett „fogyasztói kosarak” alapján kalkulálják az árváltozást. Azonban az tény, hogy a fizikai munkavállalók és az alsóbb jövedelmi osztályokba tartozók esetében a havi költések jóval magasabb százalékát teszik ki az élelmiszerek, az energia és a lakhatás költségei. Ezért azoknál a beszállítóknál, ahol az eladási árban lévő bérköltségek túlnyomórészt ebbe a szegmensbe tartozó kollégák bérén alapulnak, jóval fontosabb lesz ez a tényező. Kimondottan magasan képzett szellemi munkát igénylő szolgáltatásoknál pedig alacsonyabb lehet az infláció hatása.

Gazdasági növekedés és munkanélküliség

A gazdaság általános állapota és növekedési üteme befolyásolja a munkaerő iránti keresletet, ami a bérek emelkedéséhez vezethet. Egy erős gazdaság több munkahelyet teremt, így növeli a munkavállalók alkupozícióját, míg a lefelé tartó, vagy lassuló eredmények csökkentik a munkaerő iránti keresletet, így elméletileg lefelé tolják annak árát. Ezért is nézzük ezt a két tényezőt egyben, mert szoros összefüggés van a kettő között. Recessziós gazdasági környezetben jellemzően magas a munkanélküliség, míg, ha hasít a gazdaság, akkor jó eséllyel több munkavállalóra lesz szükség.

Ha megnézed az ábrát, akkor láthatóvá válik, hogy a munkanélküliség valóban a gazdasági növekedés hatására mozdul, amikor az emelkedik, akkor csökken és fordítva. Viszont az is látszik, hogy jóval kevésbé hektikus, és sok esetben ellentmond a valóságban tapasztaltaknak. Ugyanis a munkanélküliségi mutató egy összesítés, amiben a társadalom minden szegmense szerepel.

Forrás: KSH

Ha megnézzük a diagramot, akkor látjuk, hogy brutális eltérések vannak az egyes vármegyék között. Az ország nyugati felén a munkanélküliség a tizede a nógrádi vagy a szabolcsi adatoknak. Ebből az következhet, hogy az itt működő cégek számára komoly kihívás és költség mind a szakképzett, mind pedig a szakképzetlen munkaerő felvétele.

Az ország leszakadó régióiban viszont az úgynevezett strukturális munkanélküliség jelenti a gondot. Vagyis a munkaerőpiacon meglévő kínálat (a munkát kereső emberek) nem egyezik a cégek által keresett munkaerővel. Könnyen megérthető, hogy hiába van tíz jelentkező egy állásra, ha mindegyikük nyolc általánost végzett, de neked minősített hegesztőre van szükséged. Ebből következik, hogy ezeken a területeken a magasabb értéket előállító vállalkozások bérköltségei magasabbak lesznek.

Beszerzői összefoglaló

Bizton számíthatsz arra, hogy a beszállító az infláció mértékével növelni szeretné az árait minden évben. Azonban érdemes a munkaintenzív termékek esetén szétválasztva is megvizsgálni a kérdést, mert lehet, hogy jobban jársz; főképp, ha a gazdasági növekedés nem impozáns, illetve magas a munkanélküliség. Magyarországon azonban a belső és külső munkaerőpiacok elszívó hatása miatt előfordulhat, hogy egyes beszállítóid nem találnak megfelelő embereket egy - egy kiemelt kulcspozícióba; vagy pedig magasabb költséggel, ami meg fog jelenni az árban.

Szociális tényezők

Demográfia

Ezek olyan hosszú távú hatások, amelyek nem azonnal, de elkerülhetetlen módon, trendszerűen jelentkeznek. Magyarország (és az egész EU) népessége csökken, az Eurostat adatai alapján 2010 és 2020 között mintegy 300 000 fővel lettünk kevesebben. Ehhez számítsuk hozzá a – nehezen megmérhető, de bizonyosan százezres léptékben mozgó – külföldön munkát vállalókat; belátható, hogy komoly tömegek hiányoznak a munkaerőpiac bizonyos szegmenseiben.

A 2018-2019 tanévben nagyjából 286 000 hallgató vett részt a felsőoktatásban, de ez a szám 2023-ra 267 000-re csökkent. A diplomázók száma a 2018-as 70 000 főről 2022-re 63 000-re csökkent. Ennek oka a felvételi követelmények megváltoztatása és a növekvő költségek. Viszont ezzel szemben a szakemberképzés számai nagyjából stagnálnak, 2018-ban 20 000 míg 2023-ban 22 000 fő szerzett szakvizsgát. Ebből azonban tisztán látszik, hogy a magyarországi fiatalok között nagyon nagy a felsőoktatásban végzettek száma a szakvizsgázókéhoz képest.

Ez alapvetően egy modern, tudásalapú gazdaságban nem probléma, de a magyar nem ilyen. A feldolgozóiparra, építőiparra és egyéb alap és középfogú végzettségre épülő gazdasági szerkezet bizony több szakembert igényelne. Ez meg is látszik több területen, leginkább a fizetésben megmutatkozó különbségek formájában. Hogy jobban átlátható legyen ez a különbség, összegyűjtöttük néhány szakma kezdő és gyakorlott művelőinek átlagfizetését nyilvános adatbázisok alapján. Leolvasható a diagramról, hogy egyáltalán nem magától értetődő az a tételmondat, miszerint a diplomás fizetések magasabbak lennének, mint a szakmunkás – bérek.

A gyakorlatban azon termékek ára lesz magas, amelyek esetében speciális tudásra van szükség. Minél inkább tudásintenzív egy gyártási folyamat, annál inkább igaz ez. Például egy transzformátorgyártás esetén vannak olyan munkafázisok – pl. tekercsgombolyítás –, amelyek esetében a betanítási idő akár 6 – 12 hónap is lehet, a feladat bonyolultságától függően.

Egy másik demográfiai trend, hogy egyre több az idősebb munkavállaló. Ez jellemzően az adott cégek átlagéletkorában érhető tetten. Nincs baj a koros munkavállalókkal, sőt! Munkaetika és szorgalom tekintetében nagyon sok esetben példát tudnak mutatni a fiataloknak. A legjobb az, ha egy egészséges eloszlás figyelhető meg, de ez sajnos egyre ritkább a cégeknél.

Munkavállalói elvárások

A munkavállalói preferenciák jelentős átalakuláson mentek keresztül Magyarországon a 2018 és 2024 közötti időszakban. Ezek az átalakulások a munka-magánélet egyensúlyának fontosságát és a rugalmas munkaidő iránti kereslet növekedését hozták és teljes mértékben megegyeznek a nemzetközi trendekkel. A koronavírus ezt a trendet – mint sok más folyamatot is – rendkívül felgyorsította. Az embereknek egyre fontosabb lett az, hogy ne csak a munka tegye ki a mindennapjaikat, hanem egyéb elfoglaltságokra is jusson idő. A Randstad Workmintor mérésében 2022-ben a munka-magánélet egyensúly a munkát keresők 70%-a számára volt az egyik legfontosabb döntési tényező. Ez 2018-ban még csak 50% volt. 2023-ben az emberek 60%-a preferálta a rugalmas munkaidőt, ami egy komoly emelkedés a 2018-as évi 35%-ról. (Grafton, 2023)

Természetesen ezek a trendek nem maradtak hatás nélkül. A munkaadók alkalmazkodtak ehhez és egyre inkább olyan juttatásokat kínálnak, mint az egészségbiztosítás, a nyugdíjpénztári hozzájárulások, vagy a cafeteria rendszerek bővítése. Az ilyen juttatások iránti kereslet 2018 óta folyamatosan növekedett, különösen a középkorú és idősebb munkavállalók körében (KSH). A bérezési struktúrák részben módosultak annak érdekében, hogy ezek a juttatások beleférjenek a munkáltatók költségvetésébe. Ez néha a nettó bérek stagnálását eredményezte, miközben a teljes kompenzációs csomag értéke nőtt. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés például kiemelt szemponttá vált, különösen a magánszektorban, ami tekintve a magyarországi egészségügyi ellátás állapotát, egy érthető fejlemény. Ebből is látszik, hogy a bérköltség sokkal összetettebb kérdés, mint csupán a fizetés nagysága.

Külföldi munkavállalók megjelenése

Magyarországon a bérköltségek alakulásában komoly szerepet játszanak a külföldi munkavállalók, a számuk folyamatosan növekszik. 2018-ban becslések szerint 60 – 70 ezer fő dolgozott nálunk, zömében a szomszédos országokból, mint például Ukrajna, Románia és Szerbia.

Ez a szám a koronavírus okozta megtorpanást leszámítva folyamatosan növekszik. 2023-ra elérte a 110 – 120 ezer főt; és már nem csak európai kibocsátó országokból, de a Távol - Kelet szegényebb vidékéről is érkeznek. Jelentős számú munkavállaló jött Vietnámból és a Fülöp -szigetekről. A kínai tulajdonú gyárak elterjedésével kínai munkaerő is érkezik az országba.

A külföldiek jellemzően az építőiparban és a feldolgozóiparban vannak jelen. Ezen helyeken komoly pozitív hatást fejtenek ki, hiszen jelenlétük stabilizálja a cégek helyzetét és biztosítja a szükséges kapacitást. Mivel ezekben az országokban a keresetek jóval alacsonyabbak, mint nálunk, ezért segítettek a bérnövekedések mérséklésében is, de ez alól vannak kivételt képező szektorok. IT területen az utóbbi időben szaporodtak meg a külföldi dolgozók, akik viszont a magasabb képzettségüknek és speciális tudásuknak köszönhetően felfelé tolták a béreket.

Forrás: KSH

Összességében a külföldi munkavállalók jelenléte hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi cégek versenyképesek maradjanak, különösen azokban az ágazatokban, ahol a bérköltségek jelentős részt képviselnek. Beszerzőként tehát jó jelnek tekinthetjük azt, ha egy vállalatnak vannak külföldi munkavállalói, mert így stabilabb bérköltségekre és jobban hozzáférhető kapacitásokra számíthatunk. A magyar kormány különböző programokat indított a külföldi munkaerő bevonásának megkönnyítése érdekében, beleértve a munkavállalási engedélyek kiadásának egyszerűsítését és az integrációs támogatásokat. Ezek a rendelkezések azonban napról - napra változhatnak, így politikai kockázatot jelentenek a napi működés során.

Hosszú távon azonban komoly kihívásokat jelent ez a megoldás. A környező országokban meglévő tartalékok, amelyek jellemzően az ottani magyar nyelvű lakosságot jelentették, mára kimerültek. Aki akart, az áttelepült; a helyi gazdaságokban is vannak lehetőségek, ráadásul a szabad uniós mozgás miatt a kitelepülés célja jellemzően a nyugatabbi területek. A Távol - keleti dolgozók esetében azonban a nyelvi és kulturális különbségek a mindennapokban komoly problémát jelentenek. Nem egy projekt bukott meg azon, hogy nem sikerült megfelelően integrálni őket a honi munkavégzés világába.

Beszerzői összefoglaló

A szociális tényezők hatása a beszerzői munkára rendkívül összetett. Az egyes hatások különbözőképpen hatnak a költségekre bizonyos területeken, és a régiós különbségeket is figyelembe kell venni. Összességében a munkaerőre ható változások egyre kritikusabbá teszik mind a kapacitás, mind pedig a költségszintek kezelését. A piac keres ellensúlyozó eszközöket, de ezek – különösen a külföldi munkaerő – más típusú nehézségeket és politikai döntéseknek való kiszolgáltatottságot hoznak magukkal.

A demográfiai és szociális trendek pedig abba az irányba hatnak, hogy a rendelkezésre álló minőségi munkaerő hiánya továbbra is egyre nagyobb gondot fog okozni.

Ez sok esetben már nem csak költség-, hanem ellátásbiztonsági kérdés is. Emiatt beszerzőként kiemelten fontos, hogy tisztában legyünk a beszállítóink emberi erőforrás-struktúrájával. Az alacsony fluktuáció, a kiegyensúlyozott korfa és a külföldi munkavállalók mind olyan jelek, amelyek utalhatnak arra, hogy a beszállító megfelelő módon tud választ adni a kihívásokra.

Technológiai tényezők

Manapság ez az egyik legforróbb téma. Az évtizedek óta zajló AI (Artificial Intelligence, mesterséges intelligencia) fejlesztés a ChatGPT berobbanásával vált igazán látványossá és a közbeszéd részévé. Érdekes módon a korábbi feltételezések, miszerint a robotok elveszik az alacsonyabban képzett munkások kenyerét, mára átalakultak, és most a szellemi és kreatív munkák vannak a diszkusszió célkeresztjében. Azonban a helyzet nem ennyire egyértelmű, és beszerzőként, ha nem is kell jövőkutatónak lennünk, de érdemes ismernünk azokat a módszereket, amik olcsóbbá és hatékonyabbá tehetik a munkavégzést akár kreatív, akár a kékgalléros tevékenységek esetében. Mert a hatékonyság profit a beszállítónál, az pedig csökkentheti az eladási árakat.

AI a gyárban

Az AI megoldások egyre több gyárban megtalálhatóak. Ahogy sok minden más, ez is elsőként a nagy cégeknél jelent meg, mivel ott van meg a szükséges tőke, méretgazdaságosság és tudás a kialakításához. Viszont ahogy minden más, ez is elterjed majd a kisebb cégeknél; különböző mértékben és sebességgel. A tapasztalataim alapján gyártókörnyezetben a három leginkább érintett terület a karbantartás, a minőség-ellenőrzés és a termelési folyamatok optimalizálása.

Karbantartás

A karbantartás esetében az egyik legfontosabb alkalmazási terület a megelőző karbantartás. Ezen a területen – ha van megfelelő mennyiségű adatunk, például rezgés, hőmérséklet, energiafogyasztás, kopás – a gépi tanulási algoritmusok segítségével előre lehet jelezni, mikor és milyen karbantartási munkákra lesz szükség egy adott gépnél vagy berendezésnél. Ez a hatékonyságon túl tervezhetőbb karbantartási munkát jelent, ami pedig egyenesen vezet a kisebb, olcsóbb karbantartó csapatokhoz.

Minőségügy

A minőségellenőrzés minden gyártás egyik kritikus pontja és ráadásul a hagyományos minőségellenőrzési módszerek gyakran rendkívül munka és időigényesek. Ezzel szemben az AI-alapú rendszerek kamerák és szenzorok segítségével valós időben ellenőrzik a gyártott alkatrészeket és késztermékeket; a gépi látás és a mélytanulási algoritmusok pedig képesek azonosítani a legapróbb hibákat is. Ezek emberi szemmel nehezen észrevehetők, de a gép ezekből képes folyamatosan tanulni így egyre pontosabbá válik az idő előrehaladtával. Ez nemcsak a minőséget javítja, hanem csökkenti a selejtezésből adódó veszteségeket is, sokkal kevesebb ráfordított élőmunkával. A másik nem elhanyagolható előnye pedig az, hogy ilyen rendszerekkel a minőségügyi dolgozók munkaidejének jelentős részét kitevő dokumentumgyártást is le lehet rövidíteni, hiszen a rendszer a felfedett hibát egyből tudja dokumentálni, és a megfelelő riportokat elkészíteni. A minőségügyi szakemberek pedig manapság rendkívül szűk keresztmetszetet jelentenek, így életbevágó a hatékonyság növelése ezen a területen.

Termelésoptimalizálás

Az AI-alapú rendszerek képesek azonosítani a szűk keresztmetszeteket, optimalizálni a gyártási ütemtervet, és valós időben igazodni a változó feltételekhez, mint például a nyersanyagok elérhetősége vagy a gépek kihasználtsága - és főképp a munkaerő hatékony kihasználása. Az AI-alapú rendszerek emellett képesek kezelni a komplex konfigurációkat és az egyedi megrendeléseket, anélkül, hogy ez jelentős mértékben növelné a gyártási költségeket vagy a termelési időt. Ez a "tömegtestreszabás" (mass customization) modell különösen fontos a prémium termékek gyártásában, ahol a vevők gyakran egyedi dizájnt igényelnek. Beszerzőként ez azért fontos számunkra, mert az ilyen rendszereket üzemeltető beszállítók sokkal rugalmasabban fognak tudni reagálni a megkereséseinkre, és sokkal hatékonyabban és kevesebb élőerővel tudják megoldani a feladatot.

Forradalom a raktárlogisztikában

A robotok, az AI és az automatizált rendszerek leglátványosabban a raktári és belső logisztikai területeket forgatták fel. Az automatizált logisztikai rendszerek és anyagkezelési megoldások egyre nagyobb szerepet kapnak, sok helyen már teljesen automata raktárak és belső kiszolgáló rendszerek működnek, ahol élő emberek helyett automatizált járművek (Automatic Guided Vehicle, AGV-k) és önvezető targoncák dolgoznak. Ezek az eszközök képesek önállóan navigálni a gyár területén, és az anyagokat pontosan és időben szállítani a megfelelő helyekre, minimális emberi beavatkozással. Nem kell mondanom, ennek milyen drasztikus hatása lehet a bérköltségekre, gyakorlatilag a töredékére csökkentik azt.

Ezek az automatizált rendszerek nemcsak a munkaerő igényt csökkentik, hanem jelentős mértékben növelik a gyártási folyamatok pontosságát és hatékonyságát is. Például a német autógyártó Volkswagen szerint 2023-ban az AGV-k alkalmazása révén 20%-kal csökkentették az anyagok szállítási idejét és 15%-kal növelték a raktározási kapacitást. Ebből látható, hogy milyen volumenű megtakarítások érhetőek el ilyen rendszerek alkalmazásával ott, ahol megvan hozzá a méretgazdaságosság.

AI az irodában

Az AI bevezetése csökkenti a manuális és adminisztratív feladatokkal járó munkaerő-igényt, amely közvetlen hatással van a munkaerő költségeire. Az automatizált rendszerek lehetővé teszik a feladatok gyorsabb és pontosabb végrehajtását, ami csökkenti a szükséges munkavállalók számát és a kapcsolódó költségeket. Például egy mérnökiroda esetében az AI-alapú tervezési eszközök és szimulációk lehetővé teszik, hogy gyorsabban és pontosabban végezzenek el tervezési és tesztelési feladatokat, így automatizálhatók a komplex mérnöki számítások. Ezáltal csökkenthető mind a fejlesztés ideje, mind a tesztelési költség, ami munkaerő - megtakarítással jár. A mérnöki munka pedig drága, ott komoly hozadéka van minden ilyen jellegű fejlesztésnek.

Beszerzői összefoglaló

Beszerzőként olyan vállalatokat kell keresnünk, akik hatékonyabban dolgoznak, mint a versenytársaik. Ebben a különböző AI eszközök már elengedhetetlenek, hiszen direkt módon tudják csökkenteni a ráfordított munkaórákat. Segítségükkel az emberi munka több szintjén ki lehet váltani a humán faktort, viszont a költségvonzat miatt nem mindenhol éri ez meg. Vagy a tevékenységnek kell olyan bonyolultnak lennie, hogy az elvégzéséhez szükséges emberi tudás nagyon magas áron érhető csak el (pl. minőségügyi munkák), vagy pedig a méretgazdaságosság miatt éri meg a beruházás (pl: AGV-k)

Kreatív vagy szellemi munkák esetén is az AI eszközök segíthetnek kordában tartani az elszálló béreket, bár hosszú távon még nem forrta ki magát ez a trend, és nem ismerjük, hogy öt - tíz év távlatában hová jutunk el a fejlődésben. A bevezetés relatíve magas költségei miatt a vitathatatlan előnyök mellett oda kell figyelni a pénzügyi mutatókra is, ezért amikor beszállítót választunk, ezt mindig ellenőrizzük le.

A beszerzési árakban megjelenő bérköltségeket rengeteg dolog befolyásolja. Ezek a trendek hosszabb-rövidebb távon hatnak, és sok esetben nem egészen egyértelmű, hogy mi módon erősítik vagy gyengítik egymás hatását. Azt azonban elmondhatjuk, hogy az alapvető kereslet - kínálat egyensúlya határozza meg ezt a piacot is. A bővülő gazdaság, a (relatív) munkaerőhiány; a speciális, ezért drága szaktudást igénylő munkafázisok jellemzően felfelé - míg a recesszió, a munkanélküliség pedig lefelé tolják a bérköltségeket. A legmeghatározóbb tényező a magyar gyakorlatban azonban a minimálbér által indukált rendszeres éves emelés, illetve az infláció gerjesztette hatások.

Beszerzőként ezeket ismernünk kell, és fel kell készülnünk arra, hogy miként mérsékeljük a törvényszerűen megjelenő költségemelési kéréseket. Célszerű olyan innovatív vállalatokkal együtt dolgozni, amelyek figyelmet fordítanak a munkaerő minél jobb kihasználására, aminek érdekében fejlesztik a folyamataikat; illetve akik olyan földrajzi és iparági területen tevékenykednek, ahol bővebben áll rendelkezésre a kívánt minőségű munkaerő. A jövőben az AI és a robotika valószínűleg valamelyest mérsékelni fogja a bérek emelkedését; csakúgy mint a külföldi munkaerő alkalmazása. Bár ez utóbbi társadalmi feszültségekkel jár, viszont a magas hozzáadott értékű vagy nehezen robotizálható területeken továbbra is jelentős költségnyomásra kell felkészülni.

Különleges esetek

Ebben a fejezetben olyan kérdéseket vizsgálunk meg, amelyek tipikusan befolyásolhatják a bérköltségeket vagy a beszállítók humán kapacitását. Az itt vizsgált esetek között vannak olyanok, amelyek nem feltétlenül jelennek meg direkt módon a fenti feltételekben, de attól még fontosnak tartjuk, hogy beszerzőként tisztában legyünk ezekkel a dolgokkal.

Munkaerő: bérelt vagy kölcsönzött?

Sokak számára a bérelt vagy kölcsönzött munkaerő egymás szinonimáinak számítanak, noha jelentős különbségek vannak közöttük. Ami a legfontosabb közös pont, hogy könyvelési-, vagyis költség - szempontból egyik esetben sem munkabérköltségről, hanem szolgáltatási költségről van szó, vagyis szolgáltatási díjat kell fizetni az igénybe vett munka után. Ebből következik, hogy ezeket a tételeket beszerzési költségként, az általános költségekkel egyetemben számolják el a cég politikája szerint.

Bérelt munkavállaló

A bérelt munkavállalókat a munkáltatójuk egy másik cégnek, azaz a "megrendelő cégnek" adja bérbe. Ilyen esetben a munkavállaló eredeti munkáltatója és a megrendelő cég között egy szerződés áll fenn, miszerint a bérelt munkavállaló továbbra is az eredeti munkáltatónál áll alkalmazásban, de munkáját egy másik cégnél végzi. A fizetését az eredeti munkáltatója folyósítja, a megrendelő cég pedig az eredeti munkáltatónak fizet a szolgáltatásért. Ez a forma rugalmas, de sok esetben magasabb költséggel jár, mert a munkavállalók bérén túl a bérbe adó hasznát, illetve az esetleges „holtidők” költségét is tartalmazza; vagyis azt az időszakot, amikor éppen nincs munkája a dolgozóknak.

Kölcsönzött munkavállaló

A kölcsönzött munkavállalók esetében ők egy munkaerő-kölcsönző céggel állnak szerződésben, amely kölcsönadja őket egy másik cégnek, azaz a "kölcsönvevőnek". Ez a forma a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó jogszabályok alapján történik. Fontos, hogy az említett jogszabályi különbség miatt a költségekben is komoly eltérések lehetnek. Ugyanis a kölcsönzött munkavállalók esetében a kölcsönvevő cég köteles gondoskodni arról, hogy a kölcsönvett munkavállalók a saját alkalmazottakkal megegyező módon legyenek kezelve az alábbi szempontok szerint:

• munkabér és juttatások
• munkakörülmények
• pihenőidő és munkaidő
• munkavédelem

Ezen felül amennyiben a munkavégzéshez szükséges bizonyos képzések elvégzése, azt is a kölcsönvevőnek kell biztosítania.

Mi kértük a túlórát

Számos alkalommal előfordul, hogy valamilyen oknál fogva több anyagra vagy extra beszállításra van szükség, és ennek legyártását a beszállító nem tudja vállalni a normál kereteken túl. Jogilag a beszállító a megrendelt mennyiség megállapodott időre való szállítására vállalkozik, így, ha nem neki felróható okból kell túlórát szerveznie, úgy annak költségeit átháríthatja. Sok esetben azonban a beszállítók játszanak ezzel a lehetőséggel, és annak ellenére túlóraként számolják el a költségeket, hogy van szabad kapacitásuk. Ez ellen fellépni nem könnyű - alaposan ismerni kell hozzá a beszállító kapacitásait, és akkor sem mindig lehet ellene tenni.

Az ilyen jellegű meglepetések elkerülése végett célszerű olyan megállapodást kötni a beszállítókkal, ami szabályozza a rendelésen felüli rugalmas kapacitásokat. Ez sok esetben nem könnyű feladat, hiszen egyrészt alapvetően az erőviszonyoktól függ, hogy mennyire megy bele a beszállító egy ehhez hasonló alkuba, másrészt attól, hogy valójában mennyire feszített a beszállító gyártási terve. A tapasztalatom szerint a legjobb ellenszere ennek az, ha jó viszonyt ápolunk a beszállítóval, mert akkor a kölcsönösen előnyös hosszú távú együttműködés miatt nem, vagy nem teljes mértékben fogja átterhelni ezeket a költségeket.

Célprémium

A célprémium egy olyan bónusz vagy jutalom, amelyet a munkavállaló akkor kap meg, ha elér egy előre meghatározott teljesítmény- vagy eredménycélt. Ez a cél lehet egyéni vagy csapatcél, illetve a cég teljesítményéhez is kötődhet, mint például az értékesítési volumen, a nyereségesség növelése, egy projekt sikeres lezárása stb. Ez utóbbi az, ami miatt beszerzőként néha találkozunk ezzel a fogalommal. A célprémiumról fontos tudni, hogy a cég könyvelésében személyi jellegű egyéb kifizetésnek számít. Ez azt jelenti, hogy a célprémium a bérköltségek kategóriájába tartozik, de a munkavállalók alapbérétől külön tételként kezelik. A célprémium után a cégnek ugyanúgy kell járulékokat fizetnie, mint a normál munkabérek után. Ez magában foglalja a társadalombiztosítási járulékokat és egyéb, a munkabérre vonatkozó közterheket. Ebből fakadóan, ha egy cég (mondjuk egy marketingügynökség) célprémiumot határoz meg egy projekthez kapcsolódóan azért, hogy hatékonyabban elvégezzék a kollégák, akkor az a közvetlen bérköltségekben fog megjelenni.

Munkaügyi bírság

A munkaügyi bírság egy olyan pénzbüntetés, amelyet a hatóságok szabnak ki egy vállalatra, ha az megsérti a munkaügyi jogszabályokat, például a Munka Törvénykönyvét, a munkavédelmi szabályokat, vagy más, a munkaviszonyra vonatkozó előírásokat. Ezek könyvelési szempontból „egyéb ráfordításnak” számítanak, és fontos tudni róluk, hogy nem csökkentik a társaság adóalapját. Amiért itt érdemes mégis megjegyezni: előfordulhat az, hogy egy cég azért sérti meg mondjuk a munkaidőre vonatkozó szabályokat, mert a megrendelő kérésének próbál eleget tenni. Praxisunkban fordult már elő olyan, hogy ezt a költséget a beszállító át akarta hárítani ránk, mint vevőre - mondván, a mi termékünket gyártotta szabálytalan túlmunkával, a mi kérésünkre. Fontos tudni, hogy ilyen jellegű átterhelésre semmiféle jogszabályi, hivatalos alapja nincs.

Kiküldetés és külsős munkavégzés

Ez alatt azt értjük, ha a beszállító valamiféle munkát nem a saját telephelyén végez, hanem valahol máshol. Ez a gyakorlatban két okból szokott előfordulni.

Az egyik, amikor a munka jellegéből fakad a dolog. Például egy nagyméretű gépet vagy alkatrészt kell üzembe helyezni, vagy karbantartási munkát kell végezni. Ilyen esetekben ennek költségeit a beszállítónak már eleve bele kell számolnia az árba. Egy kiküldetés során felmerülő költségek jellemzően a következők:

• napidíj
• szállás
• utazási költség
• étkezés.

A napidíj személyi jellegű ráfordítás, tehát munkabérköltségnek minősül. Mondanom sem kell, hogy ez magával hozza a különböző járulékfizetési kötelezettségeket is. Természetesen a túlórára vonatkozó szabályok ilyen esetekben is érvényesek, vagyis a túlmunka kiküldetés során is pótlékokat von maga után. Az egyéb (szállás, utazás stb.) költségek azonban „igénybe vett szolgáltatások”, vagyis az általános költségek közé kerülnek. Annyiban különböznek ezek az egyéb általános költségektől, hogy sok esetben pontosan meghatározható, hogy melyik termék vagy szolgáltatás érdekében történt ez az adott kiadás.

A másik jellemző ok, amikor a beszállító nem a saját telephelyén végez nekünk munkát, az a minőségi hiba elhárítása. Ez ugyanúgy könyvelendő, mint a fenti esetben, de természetesen ezt a költséget annak kell viselnie, akinek felróható okból keletkezett.

Hol találom meg egy cég bérköltségeit?

Erre a kérdésre nincs egyszerű válasz. A cég könyvelését kell átnézned, ha pontos adatokat akarsz szerezni arról, hogy egy adott társaság mennyit költ a munkavállalóira. A helyzetet bonyolítja, hogy a magyar valóságban a kis cégek esetében a könyvelt értékek és a valós költségek között komoly eltérések adódhatnak. Alapvetően háromfajta dokumentumot kell vizsgálnod:

Eredménykimutatás

Személyi jellegű költségek: Az eredménykimutatásban találhatók a személyi jellegű költségek, amelyek tartalmazzák a munkabéreket, a járulékokat, és egyéb munkaerővel kapcsolatos kiadásokat. Ez az a dokumentum, ahol a munkaerő költségei részletesen szerepelnek.

A munkaerő költségei az eredménykimutatásban jellemzően a „Személyi jellegű ráfordítások” vagy „Bérköltségek” kategóriában találhatóak.

Mérleg

Rövid lejáratú kötelezettségek: a mérlegben a munkaerő költségei közvetett módon jelenhetnek meg, mint például a „Tartozások munkavállalók felé” vagy „Szociális hozzájárulások és adók” sorokban, amelyek a még kifizetendő bérköltségeket és járulékokat tartalmazzák.

Bérköltség tartozások: ezek a kötelezettségek a mérleg „Rövid lejáratú kötelezettségek” részében találhatóak, és a munkavállalókkal, valamint a szociális hozzájárulásokkal kapcsolatos kifizetetlen összegeket tükrözik.

Kiegészítő mellékletek

A pénzügyi beszámoló kiegészítő mellékletei tartalmazhatnak további információkat a munkaerő költségeiről - különösen, ha az jelentős tétel vagy ha a vállalat részletesen bemutatja a költségstruktúráját.

Megemlíteném még, hogy néhány cég úgynevezett „Könyvelési napló” nevű dokumentumot is vezet.  A könyvelési naplók, mint például a bérkönyvelés vagy a költségkönyvelés, részletes információkat nyújtanak a munkaerő költségeiről, mint például a munkabérek, juttatások és egyéb munkavállalói kifizetések. Mivel a könyvelési naplók pontos menetét a számviteli törvény nem szabályozza, így itt nem lehet egységes módszertanról beszélni, és nem is minden esetben lehet ezekhez hozzáférni.

Hogy tartsuk kézben ezt a költségtípust?

Cost breakdown

A Cost breakdown (költségbontás) módszere egy olyan elemzési technika, amelynek célja egy termék vagy szolgáltatás költségeinek részletezése. Lényege, hogy a termék vagy szolgáltatás előállításával kapcsolatos összes költséget kategóriákra bontják, például anyagköltségek, munkaerő költségek, gyártási költségek, adminisztratív költségek, logisztikai költségek stb. Minden kategórián belül további részletezés történik. Például az anyagköltségek tartalmazhatják az alapanyagok, alkatrészek, csomagolóanyagok költségeit; a munkaerőköltségek pedig az órabéreket, juttatásokat és a munkaerőhöz kapcsolódó adókat és járulékokat. A részletezett költségek alapján elemezhető, hogy mely területeken lehetne költséget csökkenteni, hol vannak hatékonysági lehetőségek, vagy hol szükségesek változtatások.

Ez a módszer segít megérteni, hogy egy termék vagy szolgáltatás teljes költsége hogyan áll össze. Egy jó költségbontással pontosan láthatjuk, hogy az adott termék vagy szolgáltatás árába mekkora súllyal épül be a bérköltség. Így amikor a beszállító egy adott hatásra hivatkozva akar árat emelni, könnyen tudjuk ellenőrizni annak megalapozottságát. Természetesen ez nem csak a bér, de minden egyéb költségelemre is igaz.

Bér surcharge

Adott költségek esetében a surcharge egy olyan módszer, aminek a lényege, hogy gyorsan változó költségtételek ármozgását le lehessen követni anélkül, hogy folyamatosan újra kelljen tárgyalni az árakat és módosítani a szerződést. Jellemzően áram, olaj, benzin vagy devizaárfolyamokhoz kötik a mozgást, és lényegében az alapnak tekintett mutató (pl. benzin ára) változásának mértékével megegyezően automatikusan módosítja az árat. Ez a módszer az elmúlt időben az energia árának robbanása miatt terjedt el komoly mértékben, így már nem ismeretlen a legtöbb cég előtt. A teljesség kedvéért megemlítem, de bérköltségek esetén ez rendkívül ritka - az elmúlt húsz év alatt egy alkalommal találkoztam ezzel a módszerrel. Viszont azon üzletágakban, ahol magas a munkabérköltség az árban, és ezek hektikusan tudnak változni, célszerű törekedni valamilyen közösen elfogadott mutatóhoz kötött indexálás bevezetésére. Főként karbantartás, fuvarozás, és kreatív munkák esetén érdemes ezen elgondolkodni.

Kapacitásfoglalás

Alapvető tennivaló hosszú távú üzletek esetében. Azonban amikor kapacitást foglalunk, akkor ne csak a gépi, de a humán kapacitásokat is vegyük bele a megállapodásba. A foglalt kapacitást érdemes megplusszolni, így biztosíthatjuk azt, hogy a beszállítónak lesz elég embere legyártani a szükséges mennyiségeket. Ez azonban azzal is jár, hogy esetlegesen nem használjuk ki a teljes kapacitást, ami a rendelkezésünkre áll, viszont a beszállító ennek fenntartását belekalkulálta az árba, tehát az ellátásbiztonságot költségben fizetjük meg. Fontos tudni, hogy a foglalt kapacitás sem biztosíték arra, hogy a határidőn belül felmerült igényeket teljesítse a beszállító (vagy legalábbis extra költség nélkül). Illetve sajnos manapság a szűk keresztmetszetű iparágakban könnyen előfordulhat, hogy hiába foglalunk kapacitást, a beszállító azt eladja másnak – annak, aki hamarabb tudja azt valós rendeléssel kitölteni.

Összefoglalás

Beszerzőként az üzleti élet számos aspektusával kell tisztában lennünk. Az egyik legfontosabb ezek közül az, hogy megértsük a megvásárolt tételek árának struktúráját. Minden szolgáltatás vagy termék árának egyik legjelentősebb tényezője az azt előállító emberek bére

A bérköltségek az előállítás során felmerülő legfontosabb költségeket jelentik. Ezek magukban foglalják a közvetlen munkabér költségeit, mint a munkaórák díját, valamint az olyan közvetett költségeket is, mint a szociális hozzájárulások, biztosítások és egyéb juttatások; valamint az extra igényekből – mint például túlóra – fakadó költségelemek.

Összességében, a bérköltségek alakulása és az eladási árakban történő megjelenése elengedhetetlen szempont a beszerzői munkánk során. Megértésükkel és hatékony kezelésükkel hozzájárulhatunk a költségek optimalizálásához, és így végső soron a versenyképesség növeléséhez. Bízunk benne, hogy tanulmányunkkal sikerült hozzájárulni ennek a feladatnak a teljesítéséhez!

Felhasznált irodalom

• Kaplan, Robert S., és Atkinson, Anthony A.: Advanced Management Accounting. Prentice Hall, 1998
• Mankiw, N. Gregory: Principles of Microeconomics. Cengage Learning, 2014. Drury, Colin. Management and Cost Accounting. Cengage Learning, 2018
• Horngren, Charles T., Datar, Srikant M., és Rajan, Madhav V. Cost Accounting: A Managerial Emphasis. Pearson, 2014
• Anthony, Robert N., és Govindarajan, Vijay: Management Control Systems. McGraw-Hill, 2007.
• Magyar Közlöny, 2022. évi 205. szám, "2022. évi minimálbér és garantált bérminimum emelése"
• GKI Gazdaságkutató Zrt.: "A minimálbér és garantált bérminimum gazdasági hatásai" (2022)
• Deloitte Hungary: "Távmunka szabályozása Magyarországon: Milyen kötelezettségeket ró a munkáltatókra?" (2021)
• Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) :"The impact of COVID-19 on trade union rights" (2021)
• Központi Statisztikai Hivatal (KSH) jelentései, 2022-2023
• Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adatai
• Magyar Nemzeti Bank (MNB): "Bérköltségek alakulása és külföldi munkaerő Magyarországon."
• Randstad Hungary: "2022-es munkaerőpiaci trendek."
• Grafton Recruitment: "Külföldi munkavállalók hatása a magyar munkaerőpiacra, 2023."

[1] FTE = Full Time Equivalent, vagy Teljes Munkaidős Egyenérték. Alkalmazotti vagy részmunkaidős kollégák terhelését méri, a hétköznapokban leggyakrabban az „1 fő 8 órás alkalmazott” értelemben használatos.

[2] EUR középárfolyam 2018-ban: 318,8 HUF; jüan középárfolyam 2018-ban: 40 HUF

[3] EUR árfolyam 2024: 395 HUF; jüan árfolyam 2024: 49,6 HUF