Az infláció hatása beszerzői munkára
Infláció újra megjelent a gazdaságban és ezáltal az amúgy sem unatkozó beszerzők kaptak egy újabb púpot a hátukra. Ebben a rövid cikkben az inflációs környezet beszerzői munkára gyakorolt hatását gyűjtöm csokorba és talán kezdem a lényeggel: az infláció többlet munkát jelent egy beszerző életében. Mégpedig sok többletmunkát.
Nincs nálam a bölcsek köve és a következő összeállítás minden tételéről minimum kisdoktorit lehetne írni. Mindenesetre nézzük a legfontosabb szempontokat!
1. Kitekintés: Nincs új a nap alatt – régen is volt
2. Összehasonlíthatatlanokká válnak az adatsorok
3. Iparági pénzromlás
4. Árfolyam kérdése is bezavar
5. A pénz értékké válik
6. Rövid távon pörög minden
7. Költségszerkezet megértése
8. Trükközés és a zavarosban halászás
9. Cégen belül – mi is a megtakarítás?
10. És amikor már belefáradtunk a gondolkodásba: a konklúzió
1. Kitekintés: Nincs új a nap alatt
Egy kicsit elszoktunk tőle, de régebben a beszerzési szakmában dolgozó kollégák bizony még emlékezhetnek 10% körüli magyar inflációra is. Igazából a 2013-2021 közötti időszak volt a békekorszak, amikor még negatív inflációs is befigyelt, ami azért viszonylag ritka a magyar gazdaságtörténelemben.
De az infláció nem egy magyar sajátosság, szinte az egész világot sújtja. Az USA-ban jelenleg 7%-os a pénzromlás üteme és az EU sem sokkal jobb.
Az okokról sok mindent lehet olvasni, így ezzel most nem is untatom az olvasót, azaz téged. Két dolgot jegyzek csak meg: a mostani inflációban még főként a COVID alatti kormányzati gazdaságösztönző lépések hatása van jelen. Persze már megjelentek az energiaárak és egyéb nyersanyagárak miatti pénzromlás hatásai is, de még az ukrán-orosz háború nincs az adatsorban. Úgy tűnik tehát, hogy az inflációval hosszabb távon kell együtt élnie a beszerzői társadalomnak. Akit érdekel: például energia beszerzésről dióhéjban: scm-integracio.com/energia-beszerzes/
2. Iparági adatok
Amit széles körben inflációnak hívunk az a fogyasztói árindex. Nyilván egy ipari környezetben dolgozó műanyag beszerzőt nem igazán érdekli a margarin árváltozása, számára sokkal inkább a kőolaj árának alakulása az izgalmas, hiszen abból készül a műanyag granulátum. Ezen termékkör esetében érdekes továbbá az energia árak növekedése, hiszen egy fröccsöntő gép falja az áramot… Szóval egy műanyag alkatrész beszállítóval folytatott tárgyaláson nem a fogyasztói árindex a mérvadó. Persze azért van hatása a fogyasztói áremelkedésnek, hiszen a sori operátor is szeretne kenyeret venni a családnak…
Az ipari árnövekedési adatok általában ritkán egyeznek meg a fogyasztói inflációval. Próbáltam nézegetni a különböző görbéket, de néha megelőzik a fogyasztói áremelkedést, azaz először az ipari árak nőnek, de néha lemaradnak tőle. A KSH egyébként nagyon színvonalas honlapot működtet, ahol azért külön lehet olvasni az ipari árváltozásokról: https://www.ksh.hu/arak
3. Az árfolyamok
Az amúgy sem egyszerű beszerzői létbe az árfolyamok kőkeményen beleszólnak. A HUF/EUR néhány napja a 400-as szintet kóstolgatta, de az EUR/USD is óriási kilengéseket mutat. Az árfolyam stabilitást biztosító fedezeti ügyletek értelemszerűen egyre drágábbak, de nagyon nagy szükség van (lenne) mostanában rájuk. De ez pénzügyesek tudománya, nem is nagyon ártom bele magam… Mindenesetre egyre fontosabbá válik az árfolyam stabilitás, hogy egyáltalán lehessen valamilyen beszerzési tervet letenni a menedzsment asztalára.
4. Nehezen összehasonlítható adatsorok
De térjünk rá végre a mi munkánkra, azaz a beszerzésre. Az első probléma, hogy a múltbeli információk nehezebben használhatóak. Gondoljon mindenki egy adott termék árának időbeli változását mutató grafikonra. Egy mostanihoz hasonló inflációs környezetben nagyon csalóka következtetéseket lehet levonni egy adatsorból. Beszerzői tipp: a jó öreg excel-lel érdemes jelenértékre átfordítani ezeket az árakat. Nem egy túl bonyolult feladat… Persze kérdés, hogy milyen inflációval számolsz. (Lásd fent) Tapasztalatom szerint még egy nem tűpontos inflációs rátával elkészített elemzés esetén is meglepő következtetek jönnek ki a számolás végén. (Akit érdekel, annak szívesen segítek…)
5. Rövid távon pörög minden
Tetőcserepet kellett vásárolnom és meglepődve láttam, hogy az ajánlatok egy hétig érvényesek. Komoly… Egyetlen beszállító nem akar hosszú távú árat megadni, hiszen így
rögzíthet veszteséges pozíciókat. Persze minden viszonylagos, mert ahol eddigi éves árakkal dolgoztunk, ott most megjelennek a negyedéves megállapodások. A rozsdamentes acélokra most NAPI árak vannak. Sőt a legtöbb hengermű értékesítési osztálya nem is válaszol a levelekre és a telefont se veszi fel. Részben nincs anyag, részben pedig minden nappal drágábban fogják ugyanazt a mennyiséget eladni. Ami egyébként amúgy nincs...
A beszállítók egyre sűrűbben jelentkeznek áremelési igénnyel, amelynek kezelése nem mindig egyszerű. Nehéz meghatározni az áremelés jogos mértékét. Az biztos, hogy az ármegállapítások gyakorisága nő, a tervezhetőség csökken….Aki már készített beszerzési költségvetést, az nagyjából sejti, hogy ez mivel jár.
A gyakran változó ár növekvő terhet jelent az egész ellátási láncra is, nem csak a beszerzés gondja. Nem egyezik a számlán lévő összeg az SAP-ban lévő árral, mert az amerikai (német, francia, svéd…) pénzügy még nem írta át a rendszerben. Így nem fizethetünk, de a beszállító addig nem szállítja a következő szállítmányt, amíg nincs kiegyenlítve a számla… Sokan sokféle történetet mesélhetnének.
6. A pénz érték
Újra kulcskérdéssé válik a finanszírozás, azaz nagyon nem mindegy, hogy mikor fizetünk a beszállítónak. Az erőpozícióban lévő vevők képesek jó hosszú határidőket „kialkudni” a beszállítókkal szemben, azaz túllépni az iparban szokásos 30 napon. Szerencsére van némi törvényi szabályozás is, de ez inkább csak az elmélet. (Egyébként a törvény 30 napot ír elő általános szabályként. A 30-60 nap közötti sávban már külön megállapodás kell a felek között, a 60 napon túli fizetési határidő érvénytelenségét adott esetben a bíróság is kimondhatja.)
Persze a hosszú fizetési határidő kétélű fegyver, mert a beszállító a termelését általában szintén finanszíroztatja és ezt a hitel költséget be is építi az árba. Ráadásul a kisebb beszállítók általában magasabb kamatokkal tudnak csak pénzhez jutni, mint esetleg a multinacionális vevőik. Szóval itt azért okosan, azaz annak érdemes finanszírozni az ellátási láncot, akinek a legkedvezőbb a pénz költsége.
A finanszírozási helyzet tovább bonyolódik, ha a termék is bonyolódik. Például egy összetett (és igen drága) lemezmegmunkáló szerszám finanszírozása már komolyabb pénzügyi megfontolásokat igényel. Főleg, hogy az átfutási ideje is lassan fél év. Adunk előleget? Számlázhat a beszállító részteljesítést? A pénz értékké válik…
7. A költségszerkezet
Eddig is fontos volt, hogy beszerzőként ismerjük a beszerzett termék költség összetevőit. Infláció környezetben ez a tudás felértékelődik, mert csak a költségszerkezet ismeretében lehet helyesen megítélni a beszállítói áremelés jogosságát. Ez egy komplett tudomány, most nem is nagyon megyek bele, csak két különböző területről hozott példát osztok meg.
Mennyivel növeli a minimálbér emelése egy takarítási szolgáltatás árát? Egyáltalán, ha nőnek a bérköltségek, akkor mekkora áremelkedésre lehet számítani ennek a szolgáltatásnak a beszerzése során? A válasz megtalálásához érdemes néhány nagy takarító cég mérlegét összeolvasni és kicsit nagyító alá venni. Annál a cégnél, aki nem feketén foglalkoztat takarítókat, a bevételek kb. 75%-a közvetlen bérköltségre megy el. Innentől matek az egész.
Vannak furcsaságok a mostani világban. Egy kovácsdarab árának meghatározó eleme az energia költség. Minél nagyobb súlyú a kovácsdarab, annál nagyobb arányú az az energiaköltség, amelyet a megmunkálás előtti felmelegítéshez használnak. Most annyira megnövekedtek az energia árak, hogy egyszerűen leálltak hengerművek, öntödék, és kovácsüzemek. Nem éri meg… (Hogy mi lesz ebből?)
A lényeg: ismernünk kell a vásárolt termék árszerkezetét.
8. Trükközés és a zavarosban halászás – minél hamarabb a régi áron felvásárlás
A régi készletek olcsóbbak, ezért elég sok a taktikai beszerzés. Még áremelés előtt bespájzolunk… Mindez párosulva a hiányokkal, kicsit feje tetejére állítja a klasszikus beszerzési alapokat. Ilyen alapvetés volt az, hogy minél többet vásárlunk, annál olcsóbb a termék. Ez most nem feltétlen igaz. „Most elvinnéd a féléves mennyiséged? Akkor 10%-kal drágábban viheted csak.” Ez egy valós beszélgetésből vett idézet.
Megy a kavarás minden szintem. A tőkével rendelkező szereplők felvásárolnak, készleteznek azokból a termékekből, amelyekről azt gondolják, hogy az átlagnál jobban emelkedik az áruk és sokszor ezzel tovább növelik az ellátási problémákat. Ezt hívjuk spekulációnak… Beszerzőként pedig néha állunk és csodálkozunk egy-egy piaci áron és információn. Vagy már azt sem…
9. A megtakarítás mérése
Eddig a beszerzői munka eredményességét a megtakarításokkal mérték és sok helyen bónuszt is rendeltek a megtakarítások teljesüléséhez. Ez most azért egy kicsit másként lesz… Örülünk, ha van anyag. Egyáltalán a beszerzés és a logisztika cégen belüli megítélése változóban van, de erről hosszabban itt értekeztem: https://scm-integracio.com/a-logisztika-es-a-beszerzes.../
Egy ilyen inflációs környezetben a bázishoz mért megtakarításokat el lehet felejteni. Előjön az örök kérdés: ha a beszállító 10% helyett csak 5%-kal emelte az árait, az megtakarítás? Szóval ezek már filozófiai kérdések…
10. A végkövetkeztetés
A végére egy klasszikust kell idéznem: „A végkövetkeztetés az a pont, amikor már belefáradtunk a gondolkodásba.” Szóval a végkövetkeztetés: Eddig sem unatkozott a beszerzői társadalom. Az elkövetkező időszakban sem fog. (Lehet, hogy valami okosabbat kellett volna írnom, de a végén úgyis ez a lényeg…)
